Jogunk van az érthető tájékoztatáshoz - Betegügyi jogoskodó

Nemrég az egyik rádióműsor hallgatói közül többen felvetették: nem értik a leleteiken, kórházi zárójelentéseiken szereplő latin kifejezéseket, rövidítéseket. Talán ma is élhetne az a melldaganatban elhunyt asszony, aki számára nem volt világos a kontroll p. e. – vagyis kontroll panasz esetén – rövidítés. Vajon miért nem lehetett magyarul leírni neki: ha ismét fáj a melle, menjen vissza az orvosához?

A panaszokat hallva Lázár János Miniszterelnökséget vezető miniszter a leletek magyarosításának ügyében az ombudsmanhoz fordult segítségért. Az ombudsman nem vizsgálódhat e kérdésben – érkezett a válasz a hivataltól –, mert a leletek nyelve nem alapjogi, hanem szakmai kérdés, és a témában nyilatkozó orvosok szerint e dokumentumok nem a betegnek, hanem az őt kezelő következő doktornak szólnak.

– Az viszont már alapjogi kérdés, hogy a betegnek joga van hozzájutni a betegségével kapcsolatos valamennyi információhoz: mely vizsgálatokat, beavatkozásokat végeznek el rajta, milyen következményekkel, mellékhatásokkal számolhat, mi történik, ha netán elmarad a műtét – vitatkozik dr. Simon Tamás.

S ha elvárjuk a betegtől, hogy mindezt meg is értse, akkor nemcsak latinul kellene leírni, hanem magyarul is. Érdekes, hogy a külföldi páciensek ügyében egyértelműen rendelkezik a törvény: a holland beteget például hollandul vagy egy választott másik nyelven kell tájékoztatni.

A betegnek pedig nemcsak joga, hanem felelőssége is a tájékozódás: mindig olvassuk el a kézhez kapott dokumentumokat, ne csak odafirkantsuk a nevünket a papír aljára. S ha kérdéseink vannak, azokat bátran tegyük fel az orvosnak – tanácsolja a szakember.

Miután tájékozódtunk róla, mit csinálnak majd velünk és az milyen következményekkel járhat, a következő lépés, hogy hozzájárulunk a beavatkozáshoz. Hozzájárulás gyakorlatilag mindenhez kell, ami az egészségügyi intézményben történhet velünk. Ezt többnyire elég szóban megtennünk, azonban az invazív beavatkozáshoz – melynek során a testbe vágás vagy szúrás által hatolnak be, s ami a bőrön, nyálkahártyán, testüregen át történik – minden esetben írásbeli hozzájárulás szükséges. E nélkül ugyanis nem jön létre a megbízás arra, hogy megműtsenek vagy bármiféle beavatkozást végezzenek rajtunk.

De ha például késlekedne vagy elmaradna a beavatkozás és emiatt életveszélybe kerülnénk, akkor a hozzájárulási jog korlátozás alá esik. Olykor előfordul, hogy a műtét előtti utolsó pillanatban nyomják a páciens kezébe a beleegyező nyilatkozatot. Ilyenkor megint csak jogunkban áll azt mondani: tessenek nekem időt adni, hogy elolvassam, mielőtt aláírom – figyelmeztet az ügyvéd.

Az orvosi ellátást vissza is utasíthatjuk, kivéve, ha ezzel mások életét vagy testi épségét veszélyeztetjük.

Arra az esetre pedig, ha súlyos, gyógyíthatatlan betegség miatt cselekvőképtelen állapotba kerülnénk, még cselekvőképes korunkban előre kijelölhetünk valakit, hogy gyakorolja helyettünk a hozzájárulás és a visszautasítás jogát, vagy mi nyilatkozunk arról, hogy a jövőre nézve milyen kezeléseket – akár életfenntartó beavatkozásokat is – utasítunk vissza. Erről minden esetben közjegyző előtt, közokiratban kell nyilatkoznunk, ami bármikor visszavonható.

Tudnunk kell élni a jogainkkal, de nem szabad velük visszaélnünk. Az orvosok munkáját zavarhatja, esetenként kifejezetten akadályozza a tudálékos, „kiművelt” páciens.

A jogainkat azért kell ismernünk, hogy a gyógyítási folyamat jogi keretei jól működjenek, merjünk az orvos mellett egyenrangú félként fellépni. Ez olyan bizalmi kapcsolat, melyben a gyógyító a legjobb tudását nyújtja, a betegnek pedig hinnie kell, hogy megkapja a gyógyulásához nélkülözhetetlen szakértő gondoskodást – összegez Simon doktor.