KeményFa: A világ egyik legjobb hajósa - 'Bár magyar, nekünk francia is' - Fa Nándor visszavonul

A végletek útja az övé széllel meg szélcsenddel, hetek alatt áthajózva évszakokon, időzónákon, hullámozva világosság és sötétség, többemeletnyi tajtékok között. Olykor elveszíti a hitét, majd visszanyeri. Káromolja az eget, aztán dicsőíti. De ebben a modern odüsszeában nincsenek szirénhangok, amelyek eltérítenék szándékától, és fellegtorlaszoló Zeusz sem fenyegetheti gyorsröptű hajóját.

Fa Nándor félelmét örökre elnyelte a mélység, amikor a 140 kilométer per órás szél az óceánba lökte még a Szent Jupát kormánya mellől. Három évtizede történt, párban hajózott akkoriban, Gál József volt a fedélzeti társa. Fa Nándor életét megmentette a biztosítókötél. Megtanulta: csendes tenger nem teszi a tengerészt bátorrá, sem tapasztalttá. Bolyongásuk 717 napig tartott, 1987. szeptember 12-én értek célba. A magyarok közül elsőként vitorlázták körbe a glóbuszt.

Öt évvel később Fa Nándor már a világ legnagyobb és legnehezebb vitorlásversenyén indult. Ez a Vendée Globe, amelynek szólóhajósai Les Sables d’Olonne francia kisváros Atlanti-óceán-parti kikötőjéből futnak ki. Sehol nem állhatnak meg. A természettel való együttműködés fizikai, lelki és mentális erőpróbája ez a tengeri viadal. Szakadatlan és magányos küzdelem belső és külső viharokkal 45 ezer kilométeren.

Fa Nándor azon a versenyen 128 nap alatt hasította át a Földet. Új hajójával ötödikként ért révbe 1993. március 30-án. Ő volt az első nem francia hajós, akinek ez sikerült. Párizsi lapok írták róla: „Bár magyar, nekünk francia is.” Húsz éve másodszor is vízre szállt a Vendée Globe rajtkikötőjében.

De valamitől mérges volt akkor a tenger, hullámsírba is temetett egy hajóst a versenyen. Fa Nándort is üldözőbe vette a balszerencse. Új vitorlását egy daru leejtette a kikötőben, ideges lett ettől a hajós, később ütközött egy tankhajóval, még akkor sem adta fel, csak mérföldekkel arrébb újabb technikai zűr miatt.

Pedig biztosra vette, övé a leggyorsabb hajó. Bántotta, hogy idő előtt kényszerült kikötni. Ám úgy volt vele: ha kisebb léket kaptak is az álmai, zátonyra mégsem futottak a reményei, hogy egyszer még megbirkózik a déli vizek orkánjaival.

Fa Nándor közben saját vállalkozást indított, másoknak kezdett hajókat, kikötőket építeni. De hívta az óceán, hogy befejezze, amit félbehagyott.

Ő meg bátor és fatalista, korával ez mit sem változott. Spirit of Hungary nevű új hajójával, amelyet szintén ő fejlesztett, épített, 2016. november 6-án harmadszorra is kifutott a Vendée Globe kikötőjéből.

– A túléléshez az kell, hogy az ember a parton hagyja az érzelmeit. Gépként kell működnöm az óceán közepén. Bár a logika és az ösztön pillanatonkénti csatájában olykor azért az ösztön kerekedik felül.

Megkerülve az Antarktiszt látta a Földet „alulnézetből”. A déli vizek, az Indiai- és a Csendes-óceán pedig láttatni engedte a mindenséget.
Ahogy ő fogalmaz: a lét és nemlét között hajóznak hetekig. Mintha kiesnének a civilizációból, s visszatérnének valamilyen eredetállapotba.

A déli vizeken, a Horn-fok felé söpörnek végig a Föld legvadabb szélviharai. Harmincméteresre is dagaszthatják a hullámokat. Az itteni szeleket modorukról és a szélességi fokokról nevezték el a hajósok. Vannak az Üvöltő Negyvenesek, a Dühöngő Ötvenesek és a Süvítő Hatvanasok. Tombolásuk sokkoló. Ha a hajó bírja is a háborgást, a lélek egyensúlya megborulhat.

– A tengeren mindenki hívővé válik. Máskülönben nem élnénk túl a stresszt, a hideget, a természet kitöréseit. Még kutatom magamban, honnan ez a hit, amely nem hagy elgyengülni, vajon van-e köze a valláshoz, vagy az óceán hatalmassága váltja ki belőlem.

Egyéb csapdákat is rejtenek a vizek. A nagy jéghegyeket ugyan észleli a radar, ám a sodródó jégtörmeléket – amelyek akár 30-40 tonnásak is lehetnek – nem fogja a műszer. A mostani Föld körüli futam flottájából kilencen, a mezőny egyharmada, feladták a versenyt hajóbajok miatt. A vízen ugyanis azonosítatlan tárggyal ütköztek, amelyek úszó konténerek lehettek, leeshettek szállítóhajókról. Az ilyen óriáscsomagok észrevétlenül lebegnek.

A karácsonyt és a szilvesztert a Csendes-óceán közepén töltötte Fa Nándor. Az új esztendőt pezsgővel köszöntötte, vitte magával. Miként mesélte, adott egy kortyot a hajójának és Neptunnak, a tengeristennek.

Aztán „felhívta" a családját:
– Telexen leveleztünk végig, műholdon keresztül. Amúgy folyamatosan kapcsolatban álltam a versenyrendezőséggel és a saját csapatommal, amely a családomat is jelenti.

Dolmányos albatroszok és az óriás viharmadarak kísérték még egy darabig, amikor január 9-én elérte és kerülte a Horn-fokot, amelyet a „vitorlások Everestjének” tartanak. Leküzdeni ott a természet emelte gátakat éppoly nehéz, mint túlélni a Csomolungmát.

– A glóbuszt körbejárva érjük el a Horn-fokot, ahol befejezzük a déli óceáni menetelést, és elindulunk északnak. De azért messze még onnan az út vége – magyarázza.

Fehér babzsákon aludt a kabinban, pontosabban csupán percekre csukódott le a szeme. A hatezer méter mély óceán nem hagyta nyugton a változékonyságaival. Ha két órán át nem evett, reszketni kezdett a hidegtől. Vizet tudott forralni, azzal öntötte fel a mélyhűtött és szárított ételeit. Neki ízlett mind. Ha egy vihar éppen csillapodott, klasszikus dzsesszt és komolyzenét hallgatott. Csajkovszkijt meg Bartókot. Sokórányi zenét vitt magával digitálisan.

A cél előtt pár kilométerrel Fa Nándor kihúzta a magyar zászlót, meleg kávét készített magának, a keze már kevésbé fázott. Szikrázott a nap, a viharok elültek, a felhők visszavonultak, az óceán megadta magát a hajósnak. A Spirit of Hungary jó széllel hasított a francia kikötő felé. „Most először érzek valami furcsa, jóleső bizsergést, elhatalmasodik rajtam a megérkezés bizonyossága” – jegyezte fel akkor internetes hajónaplójába Fa Nándor.

Nyolcadikként navigálta be magát a célba február 8-án. A francia kikötő torkolatánál hajóraj várta, s mint egy győztest, körbefogták és felvezették a partokig. A világ legnehezebb vitorlásversenyén és a mezőny legidősebb hajósaként nyolcadiknak lenni – ugyanúgy nyertes helyzet. Fa Nándort a francia média csak „süvítő hatvanasként” emlegeti.

A magyar hajós megérkezése estéjén – 93 nap 22 óra 52 perc óceáni létezés után – átengedte magát a vízen túli sodrásnak. Ünnepelt a családjával, barátaival. Jól bírta. Nem hiányzott neki az alvás. Csak egy jó meleg fürdő.

Noha úgy találja, most jobban érzi magát, kevésbé fáradt, mint az 1993-as verseny után, horgonyát mégsem szedi föl többé egyetlen versenyért sem. Visszavonul.

– Amire vágytam, teljesítettem. Négyszer megkerültem a Földet, átszeltem világokat. Igaz, összenő az ember a hajójával, de csak addig vagyunk egyek, ameddig versenyzünk. Vitorlásom talán másvalakivel fog továbbsuhanni, még nem tudom. Én élem tovább az eddigi szárazföldi életemet. Sosincs számomra reményvesztett pillanat, ezt merítettem az óceánokból.