Latin kontra rovás

Mindenekelőtt érdemes néhány szót vesztegetni az írás kialakulásának okára, amely az emberiség legősibb kulturális kincsei közé tartozik. Minden bizonnyal szorosan összefügg az államok kialakulásával, a leltárok, az adózás, a szerződések rögzítésével. De hamar rájöhettek az uralkodók arra is, hogy az írás alkalmas a győztes csaták megörökítésére, a halottak emlékének megőrzésére és az imák rögzítésére. Innen már egyenes volt az út az isteni kinyilatkoztatások írásba foglalására is – magyarázta Róna-Tas András akadémikus, a szegedi egyetem professzora.

A rovásírás a hangírások népes családjába tartozik, a szóírás (egyiptomi, kínai) és a szótagírás (szanszkrit, tibeti) mellett. Ide sorolandó a kánaánita, a latin és a székely rovásírás. Ezek ma már egymástól független írások, ám egyáltalán nem kizárható közöttük valamiféle rokonság. A rovásírás kialakulásában nagy szerepe lehetett az íróeszköznek, amely minden bizonnyal véső, kés lehetett, s ami által fába, kőbe rótták a jeleket.

Róna-Tas András az előadásában háromféle ősi rovásírást említett, ezek az etruszk, az ógermán és az ótörök írások. Az etruszkot a Kr. előtti VII. századtól a Kr. utáni I. századig használták. Az ógermán eredete is a Krisztus születése előtti időkre vezethető vissza, majd sok száz évnyi használat után megszűnt, hogy aztán az angol és a skandináv területeken ismét felbukkanjon. Az ótörök eredetű rovásírásról a VIII. századtól beszélhetünk.

Van-e rokonság az említett rovásírások között, beleértve a székelyt is? Az ábécék jeleire pillantva azt vágnánk rá, hogy mindenképpen, hiszen van hasonlóság közöttük: mindegyikben ott van például a x jel. Igen ám, de a hangértékük merőben eltér egymástól. Az etruszkban ez a ksz, az ógermánban a g, az ótörökben a d, míg a székely rovásírásban a b. De meg is fordíthatjuk a kérdést, és közelíthetünk a hangok felől, ám nem érdemes, mert a különböző rovásírások különbözőképpen jelölik a hangokat.

Érdemesebb az írások szerkezetét vizsgálni.

A XVI. századból fennmaradt ábécék már igen gazdagok – de teljes mértékben nem egyeznek a honfoglalást követő századokban használt jelekkel. Nem is egyezhettek, hiszen időközben újabb hangok alakultak ki, olyanok, amelyeket a honfoglalás kori magyarok még nem használtak – ezért aztán írásjeleket sem alkottak róluk. Ilyen például az ncs hang, amely a cs és az n egymás mellé illesztéséből áll. Igen érdekes a gy hang jele, amely a d-ből formálódott.

A gy hang egyébként a magyar nyelvben csak a XIV. században alakult ki a dzs hangból. A mai írásban olasz hatásra a g betű megtoldásával jelölhető. Egymásból alakult ki latin hatásra az i és a j, illetve az u és a v is. Magában a latinban is elég későn váltak el egymástól, gondoljunk csak a barokk feliratokra: Jézus nevét még ISVS-nak írják.

Ezeket a későbbi hatásokat lefejtve kapjuk meg a XIV. századi rovásírást – amelyben már szerepelnek a magánhangzók is, ám csak a hosszúak. Ez még az akkori rovásírás fogyatékossága, hisz a magyar nyelv már használta ezeket, ám az írástudók képtelenek voltak leróni.

Hol alakulhatott ki a székely rovásírásunknak ez a rendszere? Erdélyben, a gyulák udvarában. Hogy kik voltak a gyulák? Erdély egykori urai. Emeljük ki közülük Saroltot, akinek az apja Gyula, férje Géza fejedelem, fia pedig Szent István.

A honfoglaló magyarok két hatalom alá rendeződtek: az Árpádok és a Gyulák alá. Az Árpád-házi fejedelem, Géza ebben a helyzetben bölcsen nem valamelyik idegen udvarba küldött feleségért, hanem Gyulafehérvárra.

Gyula Bizánchoz húzott, olyannyira, hogy 953-ban felkereste a patriarchát, és megkeresztelkedett. Egyházi vezető is érkezett Bizáncból, Hierotheosz, akinek a valószínűsíthető templomát éppen ezekben az években tárják fel Gyulafehérváron. A szerzetesből lett püspök pedig hozta magával a bizánci kultúrát, és megalkotta a IX. századi görög eredetű óbalkáni írásformát, a rovásírásunk rendszerét.

A Gyulák uralma Erdélyben fél évszázadig tartott. A Rómához húzó Szent István szüntette meg 1003-ban, amikor megütközött velük, és legyőzve őket eltörölte a birodalmukat. Ez pecsételte meg a rovásírás sorsát is, s vált egyeduralkodóvá a latin írás.

Tudunk-e még inkább visszamenni időben?

A régészeti leletek feldolgozása, a rajtuk lévő írások megfejtése adhat erre reményt, illetve ezek mellett a szavaink jelentésének kutatása. Ilyenek például az ír – eredeti jelentése: ró –, a betű, a könyv szavunk, de ezek mellé vehetjük a szám szót is. Valamennyi török eredetű. Ezek, illetve a majdan előkerülő leletek mind-mind finomíthatják a tudásunkat a rovásírás idők homályába vesző eredetéről.