Kardos Gábor dunaföldvári olvasónk levele lapunk 'Az a véleményem' rovatában

Kardos Gábor, Dunaföldvár: A télen, főként karácsony előtt szinte óránként hallottuk a tévében, hogy hány helyen gyűjtenek adományt, miképpen és hol lehet adakozni. Már szinte úgy érezte magát az ember, mintha katasztrófa sújtotta országban élnénk. Pedig én úgy tapasztalom, hogy sajnos sokan direkt utaznak ezekre az adományokra. Láttam, hogy néhol válogatás nélkül álltak sorban az emberek az ingyencsomagokért: jól táplált férfiak, festett hajú nők, egyik kezükben cigi, a másikban a mobiltelefon.

Mi kiskeresetű emberek voltunk mindig, így a nyugdíjunk is kicsi, de mindig be tudtuk osztani, soha nem kéregettünk. Fával fűtünk, de nem télen vesszük meg, amikor vizes és drága, hanem egész nyáron kicsinyenként. És mire megjön a tél, tele van a fatároló. Biztosan egyszerűbb, ha ingyen odaszállítja a hivatal, de mi még soha nem éltünk vele.

A határt járva rengeteg ápolatlan árokpartot és erdőt látni, kidőlt fákkal. Úgy gondolom, az ilyeneket ki lehetne adni a rászoruló embereknek, hogy rendbehozzák, és otthon állattartáshoz hasznosítsák a füvet, tüzelőnek a fát.

Nem olyan szegény az ország, mint azt sokan mondogatják, csak hát vannak, akik nem szeretnek dolgozni. A konyhakertek is kimentek a divatból, még itt falun is sokan inkább sorban állnak a zöldségesboltban.

Van egy réteg, ezeket az embereket évtizedek óta nem lehet munkára fogni, s van egy rakás gyerek, utánuk minden jár. Az a véleményem, hogy a segélyezéseket nagyon át kellene gondolni. Ne kapjon az, aki még egy adóforintot nem tett le az ország asztalára.