Tartozik, követel - Angela Merkel alaposan felkészült Donald Trumpból

Az amerikai–német csúcstalálkozót óriási sajtóérdeklődés előzte meg. Részben a két ország világpolitikai súlya, részben pedig Trump elnök és Merkel kancellár markánsan eltérő álláspontja és stílusa miatt, s az sem merült mára teljesen feledésbe, hogy az amerikai elnökválasztási kampány idején a két politikus élesen bíráló nyilatkozatokat tett a másikról.

„Sokkal jobb egymással, mint egymásról beszélni” – nyilatkozta a megbeszélést követő sajtótájékoztatón Angela Merkel, aki alaposan felkészült Donald Trumpból, még a Playboy magazin 1990-ben Trumpról írt riportját is elolvasta. A kommentárok a két vezető derűs, feszültségektől mentes magatartását hangsúlyozták.

„A hamis híresztelések ellenére nagyszerű találkozónk volt” – írta a Twitteren floridai nyaralójában Donald Trump egy nappal a német kancellárral való találkozását követően.

A csúcs nem volt más, mint a liberális világrend védelmezőjének harca a protekcionizmus zászlóvivőjével – így értékelte az amerikai média az eseményt. Német kommentárok főleg a kancellár tárgyalásainak gazdasági jelentőségét emelték ki, és elismeréssel említették Angela Merkel erőfeszítését a határok nyitva tartása, valamint a szabad világkereskedelem fenntartása érdekében. A német vállalkozások csaknem 700 ezer amerikai munkahelyet biztosítanak, és a beszállító cégek alkalmazottjainak a száma ennél is magasabb.

A gazdasági kérdések mellett a másik fő téma a közös védelem ügye. A német kancellár kijelentette, hogy Berlin tartja magát a NATO-tagállamok azon közös, 2014-es célkitűzéséhez, hogy az elkövetkező hét évben valamennyi tagállam a hazai össztermék két százalékát védelmi kiadásokra fordítja. Angela Merkel a német védelmi kiadások növelését ígérte az amerikai elnöknek. A sajtótájékoztatón tapasztalt egyetértés ellenére Trump szombati Twitter-üzenetében már azt hangoztatta, hogy Németország „óriási összeggel” adós, szavai szerint jóval több pénzt kellene fizetnie az Egyesült Államoknak azért a „nagyszabású és rendkívül drága védelemért”, amelyet Washington nyújt Németországnak. Az Egyesült Államok elnöke viszont könnyen felejti el, hogy az Európai Unió jóval többet költ rászoruló országok felzárkóztatását szolgáló segélyprogramokra.