'A sors szerencsés pillanatában ért a kitüntetés' - Radnóti Zsuzsa a Kossuth-díjról

– Ha dramaturgként kezelné a saját életét, akkor a most kapott Kossuth-díj jó időben érkezett?

– Soha nem éreztem, hogy nekem bármilyen díj járna, de a mostani egy olyan különleges évad számomra a Vígszínházban, amilyen többször nem lesz az életemben. Ugyanis miközben egy este több mint ezren nézik a hihetetlen sikerű A Pál utcai fiúkat a nagyszínpadon, a Házi Színpadon az „elit” közönség megrendülten követi Hegedűs D. Géza megrázó alakítását a Márai-regényből készült Hallgatni akartam című monodrámában, amihez szintén van közöm. A sors szerencsés pillanatában ért a kitüntetés, meglepetésként.

– Egyértelmű volt, hogy elfogadja a magas elismerést?

– Általában a nagyközönség előtt is ismert emberek kapnak Kossuth-díjat, míg én háttérember vagyok: dramaturg, Örkény István hagyatékgondozója, cikkíró. De más kétely is volt bennem. Többször megszólaltam szakmai ügyekben: nemrég cikket írtam Jordán Tamás mellett, és máskor is leírtam elmarasztaló véleményemet egyes színház-politikai döntésekről. Alföldi Róbert, Eszenyi Enikő és a Trafó ügyében Szabó György igazgató mellett is megszólaltam. Ugyanakkor ez egy szakmai díj, az életem munkája benne van, a Vígszínház terjesztett fel, így némi töprengés után örömmel elfogadtam. A díjból egy irodalmi alapítványt szeretnék majd létrehozni.

– Mit csinál tulajdonképpen egy dramaturg?

– A többség, mint én is, produkciós dramaturg, rendszerint egy színházhoz kötve. Ötleteket ad a rendezőnek, igazgatónak darabok bemutatására, jó ösztönnel megmondja, működik-e egy külföldi siker itthon. Szerencsés esetben jól ismeri a prózaírókat. Én a férjem, Örkény István által ismerhettem őket, így került színpadra Nádas Péter Találkozás és Esterházy Péter Búcsúszimfónia című műve. A dramaturgnak kontrollszerepe is van a próbákon, rálát a szövegre, annak értelmezésére, hogy az pontosan tudjon működni a színpadon. Érezni vélem, a szöveg mikor hamis, túlbeszélt vagy hiányos.

– Minap lett aranylemez A Pál utcai fiúk című musical albuma. A Vígszínházban futó darab óriási siker – illeszkedve a Popfesztivál, a Jó estét nyár, jó estét szerelem, A padlás vagy A dzsungel könyve alkotta sorba. Mi a titkuk?

– Rétegzett, hogy mitől lesz sikeres egy zenés darab. A szöveg legyen vagy ismert, vagy olyan szeretni való, ami a maga egyszerűségében többletet sugároz. A vígszínházi produkciók többségének magyar irodalmi mű az alapja, ami eleve sokat jelent a közönségnek. Fontos a jó adaptáció, amit az író maga készít, vagy együtt a dramaturggal és a rendezővel. A fenti darabokat Marton László rendezte, én voltam a segítője. Déry Tibor Popfesztiválját együtt olvastuk anno a férjemmel, és rögtön átadtam Marton Lászlónak, aki pedig A padlást „találta meg”, míg A dzsungel könyve Hegedűs D. Géza ötlete volt, A Pál utcai fiúk pedig Dés Lászlóé és Geszti Péteré. Marton László érzi, hova kell zenét tenni úgy, hogy az előre vigye a történetet, funkciója legyen. Sok esetben az igazán jó dal csomó szöveget „megeszik”, tehát kevesebb próza is elég.

– Több mint negyven éve dolgozik Marton László rendezővel. Mennyire általános az ilyen rendező-dramaturg páros?

– Sok ilyen létezik, külföldön és itthon is, például Zsótér Sándor–Ungár Júlia, Novák Eszter–Kárpáti Péter. Az ilyen típusú munkatársak a rendező szellemi partnerévé válnak. Én Marton Lászlóval érzem leginkább az ízlésbeli azonosságot, hasonló a gondolkodásunk, az érdeklődési körünk. Olyan rendező, akinek kiváló dramaturgiai érzéke is van. Hasonlóan Horvai Istvánhoz, akitől szintén sokat tanultam, és sok sikeres kortárs magyar dráma munkálataiban vehettem részt mellette. De hogy mikor és mi hiteles a színpadon, az gyönyörű talány. Az a legizgalmasabb, amikor az íróval és a rendezővel együtt dolgozunk ezen. Ilyenkor bele kell helyezkednem mindkettejük gondolatvilágába, lehetőségem van, hogy érveléssel meggyőzzem őket esetleges változtatásokról, de nincs hatalmam felettük.

– Volt olyan konkrét változtatás A Pál utcai fiúkban, ami az ön ötlete volt?

– „Nőtelenítettem” a darabot: nincs funkciója például Nemecsek édesanyjának, mert a halál ténye a fontos, és hogy szeretett példaképe, Boka mellette van. Gerébnek a mi előadásunkban nem bocsát meg a csapat – az eredeti művel ellentétben –, nem fogadják őt vissza a grundra. Úgy éreztük, a mai morális közeg ezt sokkal inkább elfogadja, mint egy árulás megbocsátását.

– A teljes pályáját a Vígszínházban töltötte. Sosem hiányzott a „kalandozás”?

– Nem vagyok nyugtalan alkat. Várkonyi Zoltán igazgatása alatt pedig egy nagy korszak résztvevője lehettem. A múlt század második felében új hangok szólaltak meg a külföldi és a magyar drámairodalomban, az volt számomra a csúcs. Eörsi, Csurka, Páskándi, Sütő, Örkény, Spiró, Nádas, Bereményi, Kornis, Békés Pál, Esterházy. A közönség homogén volt, egyet gondolt, egyforma volt az ellenállás az emberekben, és nagyon erősen sugárzott a színpadról az a néhány dolog, amit virágnyelven el lehetett mondani.

– Mi jellemző ma a hazai drámairodalomra?

– Ma a társadalom nem homogén, sokkal nehezebb megtalálni, megfogalmazni olyan üzenetet, amely sokak számára közös életérzés. A színházak manapság  maguk alkotnak színpadi szövegeket, például PintérBéla vagy a Mohácsi testvérek. Az irodalmi dráma nehezebben találkozik a jelennel és a társadalmi közeggel.  A rendszerváltozás előtt sok jelentős színműüzenete metaforikus volt, hogy ebben a világban nem lehet élni. Ma mozaikszerű a világlátás, jóval megosztottabb a közvélemény, a bajok is bonyolultabbak. Az is nagy gond, hogy szinte nemzedéknyi alkotó és alternatív csapat, amely pályája csúcsán volt, kiszorult a szakmából, lehetőségek, támogatások híján maradt, és sokan külföldön találnak befogadó közeget.

– Mekkora a felelőssége Örkény István írói szellemiségének továbbvitelében?

– Nagy feladat ezt a csodálatosan sokszínű hagyatékot gondozni. Azon is gondolkoznom kell, hogyan őrződjön meg hosszú távon irodalomtörténeti szempontból. A Petőfi Irodalmi Múzeumban jó helyen van a munkásságának jelentős része. A Digitális Irodalmi Akadémia keretein belül már megtörtént a digitalizálás nagy része. A Széchényi Könyvtár elektronikus oldalán is van egy informatív honlap. És persze szeretném, hogy a jövőben minél több fiatal kutató foglalkozzon az életművel.