Mentsvár a sport - Fókuszban

Olvasóink közül sokan ismerik, milyen érzés összeeszkábált fapadról, aprócska korlát mögül buzdítani rokonunkat, gyermekkori barátunkat; tudják, hogy a helyi focicsapat meccse társadalmi esemény, amely után a szurkolók néhány sör mellett a hét történéseit is megvitatják. Ahol nyoma sincs annak a tömény agresszivitásnak, amilyen a nagyvárosok stadionjaiban és vasrácsain kívül dívik.

A tárlat tükörként tárja elénk mindazt, ami az előző évben velünk, körülöttünk történt.

A mostani kiállításon nem láthatunk szenzációkat – többek között azért, mert Magyarországot már kevésbé érintette közvetlenül a modern kori népvándorlás. Sokkal inkább a hétköznapok valósága, és nem utolsósorban nyomora tükröződik a képeken.

A kétezer lelket számláló Kerecsenden a lakosság 40 százaléka roma származású. Társadalomábrázolás kategóriában Sivák Zsófia Józsiék című, I. díjas sorozatában a kisebbségben élő családok közül egy átlagos, öt gyermeket nevelő família életének mindennapjait dokumentálta, szívszaggatóan.

Sok helyütt még gyertyára se futja, nemhogy áramra, Borsod-Abaúj-Zemplén megye egyik félreeső falujában. Tornanádaskán a többségnél tartozás miatt kapcsolták ki az áramot, esély sincs, hogy visszakapcsolják. Magócsi Márton fotográfiáin a tűzhely fényénél vagy az utcáról beszűrődő közvilágításban sejlenek fel a meggyötört arcok.

Marad nekünk fényforrásnak a sport – tavaly kijutott nekünk a sikerekből! A tárlatlátogatók alkalmi csapatba verődve nosztalgiáznak Illyés Tibor történelmi jelentőségű képei előtt: hogy is volt az, mikor a magyar labdarúgó-válogatott 44 év után kijutott a Európabajnokságra, és végül a legjobb 16 közül esett ki Belgium válogatottja ellen?! Csudai Sándor fotósorozata meg a szurkolók előtt tiszteleg, akik a közvetítések után elözönlötték az utcákat, szó szerint megbénították Budapest belvárosának forgalmát. Amikor a fesztiválhangulatban és később, olimpia idején egy kis időre még tán marakodni is elfelejtettünk.