Fókuszban: az őssejtek - Még mindig sok a talány

Mielőtt nagyon eleresztenénk a képzeletünket, maradjunk inkább a tényeknél. Lássuk először is, hogy mi az őssejt. Kétféle típusát különböztethetjük meg: azt, amelyik az embriót alkotja, s azt, amelyik a megszületett emberek szervezetében található.

A megtermékenyített petesejt osztódni kezd, hogy belőle kialakulhasson a szövetek sokasága. Az egyre csak osztódó sejtekből az első két hétben még bármilyen szövet lehet, csak ezt követően kezdenek a sejtek specializálódni, és lesznek belőlük vérsejtek, csontszövet, izom, egyebek.

Nos, a még bármilyen szövetté alakulható sejteket nevezzük őssejteknek.

Mindez persze nem jelenti azt, hogy később már nincs őssejt az ember szervezetében. Van, ám már nem mindegyik az. Viszont a köldökzsinórban lévő vérben még a megszületéskor is nagyszámú őssejt található, ezért azokat a felelős és tehetős szülők egy része leveteti, megőrizteti, hogy majd amikor a gyermekük élete során bármikor szükség lenne rájuk, elővehessék az orvosok, s néhány héten belül kellő számúra szaporítsák, hogy a beteg szervezetébe juttassák a saját őssejtjeit. Azok tovább szaporodnak, és a beteg vagy hiányzó szövet helyébe lépve meggyógyítják a gazdájukat.

És akinek nem őrizték meg a születésekor a köldökzsinórban található vérét? Az sincs elveszve, ám az őssejtkezelés általi gyógyulási esély általában kisebb. A gerincvelőben egész életünk során nagyszámú őssejt található, amelyet levéve, majd a beteg felülethez juttatva, továbbszaporodva gyógyíthatnak.

Őssejt egyébként szinte minden szövetben fellelhető, a csontvelőn kívül például a bőrben, a vérben, a szemben, a belekben, a szaglóhámban.

Általuk a szervezet maga is folyamatosan megújítja magát. Viszont nem áll rendelkezésre korlátlan, de sokszor még csak elegendő mennyiségben sem. Ekkor lép közbe az orvos, és juttat a szervezetbe vagy a beteg testrészbe koncentráltan őssejteket. Ez az őssejtkezelés lényege. Ha pedig a beteg saját őssejtjeit nem tudják az orvosok kellő számban felszaporítani, akkor kaphat őssejtet mástól is, ám ekkor már számolni kell a kilökődés veszélyével.

A gondolatmenet egyszerűnek tűnik, ám a valóságban sokkal bonyolultabb, a felhasználás ugyanis a gyógyításban még mindig számtalan kérdést vet fel. Például azt, hogy miképpen lehetne az őssejt „tudomására hozni”, milyen szövetté is alakuljon.

Erről is sok tudásunk, vagy inkább elképzelésünk van. Kísérletek során például megjelölt őssejteket juttattak állatok szervezetébe, és figyelték, mi történik.

Az őssejt vándorolt a szervezetben, s ha valahol le tudott tapadni, akkor elegendő hely esetén elkezdett szaporodni, és a környezetéhez hasonló szövetet létrehozni.

Nagy kérdés az is, tudja-e az őssejt, mikor érkezett el az a fázis, amikor a további szaporodása már megállhat, mert a beteg szövet pótlásával betöltötte a rendeltetését. Hiszen ha nem áll meg a szaporodása, akkor könnyen daganatot képezhet, ami újabb komplikációk forrása. Van tehát még mit kutatniuk az orvosoknak.

Hardi Péter


BŰNTÉNYEK ÉS BOTRÁNYOK. Amikor felbukkan egy-egy ígéretesnek tűnő gyógyítási mód, azonnal hírt kapunk a kárvallottjairól is. Néhány éve Ukrajnából érkezett a hír: anyák arra panaszkodtak, hogy megszült gyermekük eltűnt a kórházban. Állították, hogy a babákat a bennük még nagy számban lévő őssejtjeik érdekében meggyilkolták.
Nem kerülte el az őssejtbotrány hazánkat sem. 2009 nyarán nagyszámú nyomozó lepte el az egyik budapesti kórház földszinti kezelőjét, ahol egy amerikai állampolgárságú ukrán orvos, valamint az ukrán asszisztense őssejtkezelést készített elő. Ezt leállították, majd a nyomozás érdekében számos tárgyat lefoglaltak. Ezzel kezdetét vette az az őssejtkezeléssel kapcsolatos eljárás, amely mindmáig nem ért véget.
A kórházi rajtaütést egyébként hosszas és részben titkos nyomozás előzte meg egy állampolgári bejelentés nyomán.
A rendőrség a nyomozást két év múltán zárta le, és vádemelési javaslattal adta át az ügyészségnek. Az elsőfokú  bírósági ítélet két éve született meg, eszerint egy kaposvári plasztikai sebész klinikáját jelentős befektetéssel őssejtkezelésekre is alkalmassá tették, majd Somogy megyei kórházakkal megállapodtak, hogy terhességmegszakításokból származó szöveteket kapnak, alkalmanként 10-15 ezer forintért. A kezelések megindítása érdekében többször kérték a hatóságok engedélyét, és azt 2007-ben megkapták, majd fél év múltán visszavonták. A kezeléseket ennek ellenére folytatták. A rajtaütéskor már számos engedély nélküli őssejtkezelésen voltak túl. Az őssejteket pénzért – akár ötmillió forintért is –, általában szem alá adott injekció formájában juttatták a gyógyíthatatlan betegek szervezetébe, bár egyeseket ingyen kezeltek. Volt, akinek gyógyulást ígértek, míg másnap csupán javulást.
Az elsőfokú ítélet a kilenc vádlott közül nyolcat talált bűnösnek emberen végzett kutatás szabályainak megszegése, emberi test tiltott felhasználása és kuruzslás bűncselekményében.
Az ítélet: felfüggesztett szabadságvesztés és pénzbüntetés. A Fővárosi Ítélőtábla az ítéletet tavaly megsemmisítette és új eljárásra kötelezte a Fővárosi Törvényszéket.
A megismételt perben vélhetően még az idén jogerős ítélet születik.


VÁRNI KELL A CSODÁRA. Az őssejtkezelésben rejlő gyógyászati lehetőségekről időről időre reményt keltő hírek röppennek fel, amelyek egy része aztán szép lassan el is hal. Ilyen például az éppen egy évtizede, 2007-ben szárnyra kapott hír, miszerint brit tudósok őssejtekből szívizmot hoztak létre.
Azonnal bejelentették, hogy az eljárással tíz év elteltével már egy egész szívet is képesek lesznek kifejleszteni az őssejtekből. Nos, 2017-et írunk, ám az új szívről szóló beszámolók egyre késnek. (Igaz, az év sem ért még véget.)
Nem fukarkodtak ígéretekben azok a japán kutatók sem, akik szintén egy évtizeddel ezelőtt ígérték, hogy néhány év elteltével őssejtkezeléssel nagyobbítják a mellét az arra vágyó hölgyeknek, véget vetve ezzel a plasztikai sebészet hagyományos módszereinek. Az áttörés azonban késik.


MORÁLIS DILEMMÁK. Felvetődnek etikai kérdések is az őssejtkezeléssel kapcsolatban. Felhasználhatók-e embriók annak érdekében, hogy őssejteket vonjanak ki belőlük, s azokat mások gyógyítására használják? Lehet-e őssejtforrásként használni a terhességmegszakításból származó emberi maradványokat? Az egyház szerint ilyesmiről szó sem lehet: az új jövevényt a fogantatás pillanatától embernek tekinti, akit az életétől semmilyen indokkal nem szabad megfosztani. Vannak megengedőbb álláspontok is, ami szerint az abortumok felhasználhatók, hiszen azokat egyébként meg kellene semmisíteni.


KM
A levett őssejteket mínusz 195 fokos hőmérsékleten,
folyékony nitrogén gőzében tárolják

A szülők 8-10 százaléka veteti le
a köldökzsinórvért, bízva
természetesen abban, hogy soha
nem lesz rá szükség - Forrás: Profimedia/Alamy