Túl a gólvonalon - Végre egy magával ragadó, élvezhető, szerethető magyar vígjáték
Végre egy magyar vígjáték, ami mentes az erőltetett poénoktól, magával ragad, élvezhető és szerethető.
Pedig M. Kiss Csaba és Rohonyi Gábor igencsak érzékeny témát választott a Brazilok című filmjéhez. A mélyszegénységben élő cigányságot vitték vászonra, pontosabban a focipályára. A helyszín tökéletes terep ahhoz, hogy ne mély társadalmi szociodrámában boncolgassák a cigányok és az előítéletes többség feloldhatatlan konfliktusait, hanem laza legyen és vicces, miközben nem rejti véka alá a valóságot sem. Nem akar igazságot tenni és véleményt alkotni, a pőre valójában ábrázolja a mai magyar társadalmat. A cigányok fát lopnak, fémmel kereskednek, a nem cigányok pedig korruptak és gyűlölnek. Előfordul ez a hétköznapi életben is.
A történet egyszerű. Adott egy csóró kis falu, aminek vezetősége focibajnokságot rendez. Az újonnan érkezett, fociőrült papnak (Bánki Gergely) köszönhetően a cigány csapat, a Brazilok is szerepelhet a megmérettetésen. A tét nem csak a kitüntető első hely, egy rejtélyes idegen azt is felajánlja, hogy a kupagyőztes elutazhat Rióba. A két csapat vezetői az egy év börtön után frissen szabadult Áron (Nagy Dániel Viktor) és a falu legbefolyásosabb politikusának fia, Török (Dóra Béla). Kis túlzással azt mondhatni: érezhetnénk magunkat Veronában is, hiszen akár a Rómeó és Júliában, itt is van szerelmi szál, árulás, megbánás.
Az Indul a bakterház című film óta talán most sikerült a legjobb gyerekfőszereplőt választani.
Lakatos Erik könnyedén és természetesen bújik Puporka Fingi bőrébe, az amatőr fiú játéka és narrátori munkája szinte viszi az egész filmet. Végig teljes az összhang a profi színészek és a civil szereplők között; ilyenkor gondolja azt az ember, hogy a tehetség mégiscsak egy mélyről jövő áldás.
A néző pontosan tudja, hogy egy mesét néz, mert az alaptörténetnek kevés köze van a valósághoz. De úgy lehet rajta nevetni, hogy a filmbéli Acsán történtek bármelyik magyar faluban játszódhattak volna.
