Halottas ingen nincs zseb

– Püspök úr, tapasztalata szerint mennyire megragadható a ma embere számára pünkösd?

– Pünkösdkor az egyház születését ünnepeljük a Szentlélek kiáradása által. A Szentlélek elküldése Krisztus ígérete volt. A tanítványok a Jézus mennybemenetele utáni időszakot élték, s bár együtt voltak, de elbújtak, mert féltek. Ez a félelem múlt el bennük ezen a napon. Mertek a nyilvánosság elé lépni, és megvallani hitüket.

– Mit jelent az egyház tagjának lenni ma?

– Lehetőséget egy másfajta életre, mint amit Krisztus nélkül él az ember. Egyháztagnak lenni manapság egyre inkább aktivitást is jelent. Korábban az emberek döntő többsége beleszületett az egyházba, ma azonban, amikor öntudatosabbak vagyunk, és magunk akarjuk eldönteni, minek a tagjai akarunk lenni és minek nem, elmúlóban vannak a népegyházi keretek. Eközben sokan eltávolodtak vagy el is szakadtak az egyháztól. Ezért misszióra van szükség, az evangélium embertől emberig történő hirdetésére. II. János Pál pápa szerint Európának új evangelizációra van szüksége. Pünkösd erre is lehetőség.

– Az új evangelizációhoz papokra van szükség. Hiányuk azonban egyre égetőbb Magyarországon, de Európában is.

– Valóban, amíg a világban nagyon nagy számban születik új hivatás, addig kontinensünkön a szükségesnél kevesebb a pap. Ennek egyik oka, hogy kevés a keresztény család. Ma már nem a nagycsalád a jellemző, kevesebb gyerek között pedig kevesebb a hivatás is. Ráadásul a megszületettek egy része a keresztény lelkiségre kevéssé nyitott családban nevelkedik, az egyházzal szemben előítélettel rendelkezik anélkül, hogy ismerné a tanítást. Az ilyen családokra nem jellemző a papi szolgálatra való nyitottság.

– Vajon miért távolodott el az európai ember az egyháztól?

– A rendszerváltás előtti években az uralkodó ideológia az ateizmus volt, a kereszténységet visszaszorították, igyekeztek lejáratni. Több nemzedék nőtt fel úgy, hogy nem is ismerhette meg az egyház valódi tevékenységét. Ennek a hatását még ma is érezzük.

– Viszont Európának azon a felén sem jobb a helyzet, ahol az ateizmust nem kiáltották ki az egyedül „üdvözítő” világnézetnek.

– Nyugat-Európa tényleg más. Ott a hedonizmus távolítja el az embereket az egyháztól. Ez a két kedvezőtlen hatás ma együtt hat Magyarországon. Az anyagi gyarapodás következtében az ember hajlamos eltelni önmagával, azt hinni, hogy meg tudja oldani az életét. Papként viszont megfigyeltem, hogy egy súlyos betegség, tragédia, de legkésőbb a halál közelsége elgondolkodtatja a legmagabiztosabb embert is. Ahogy Ferenc pápa mondotta: halottas ingen nincsen zseb.

– Mi az egyház feladata ebben a helyzetben?

– Jézus világosan megfogalmazott feladatot hagyott ránk: menjetek a világba és hirdessétek az örömhírt, amely szerint a halállal nem ér véget minden, sőt egy olyan új világba érkezünk általa, amit korábban el sem tudtunk képzelni.

– Az örömüzenet kétezer éve ugyanaz, viszont a ma emberét másképp kell megszólítani, mint annak idején.

– A módszerek természetesen minden korban mások. Gyorsuló világunkban akár csak az évtizedekkel korábbihoz képest is változnak. Példaként említhetem az iskolai hitoktatás lehetőségét vagy a médiumokat, a sajtót, a közösségi oldalakat. Ezekkel érdemes élni, azonban a személyes megszólítás nem spórolható meg.

– Mekkora szerepet kap a misszióban a család?

– A családok erősítése az egyháznak nagy feladata, mindamellett, hogy a társadalom, a politika is nagyon sokat tud tenni az érdekében. A családban alakul ki a személyiségünk. Az egyén életének meghatározó része a testvér és testvér közötti kapcsolat, hiszen itt tanulhatjuk meg például a lemondást, javaink megosztását. És említenem kell a házasság, a férfi és a nő közötti szeretetszövetség fontosságát is. Ma sok fiatal nem tudja kezelni az óhatatlan nézeteltéréseket, konfliktusokat, kétségbeesik, és a legegyszerűbbnek tűnő megoldást, az új kapcsolatba való menekülést választja. Nem tudja, hogy közben sérülést hordoz.

– Püspök úr csaknem egy esztendeje áll a Győri Egyházmegye élén. Mennyiben más ez, mint a korábbi szolgálati helye, a Szombathelyi Egyházmegye?

– Győr nem volt ismeretlen számomra, 1974 és 1978 között a Bencés Gimnázium diákjaként már megismerhettem. Bár Győrt is „újra kell tanulnom”, a mai város szépsége össze sem hasonlítható az egykorival. Egyébként egyházi szempontból is sok a különbség. A Szombathelyi Egyházmegye Vas és Zala megye területén fekszik, ahol sok az apró falu. Sokszor három-négy egyházközségben sincs annyi hívő, mint itt egyben.

– Ez inkább előny vagy hátrány?

– Is-is. Nagyobb településeken könnyebb, hiszen a hívek közelebb laknak egymáshoz, többen járnak templomba. Ugyanakkor nehezebb is a szolgálat, hiszen a lakosság sokfelől érkezett, nem erősödtek még meg a gyökerek, a frissen betelepülőkkel nehezebb kapcsolatot találni. Persze vannak nagyon szép példák az ellenkezőjére is.

– Győri püspökségéhez kapcsolódik az imaszövetség alakítása is.

– Kérjetek, és kaptok, zörgessetek, és ajtót nyitnak nektek. Erre a szentírási ígéretre alapozva indítottam útjára februárban az imaszövetséget, amelyre minden várakozást felülmúlva már több mint kétezren jelentkeztek. A fő cél a már említett papi hivatások felismerése és megerősítése. A szövetség tagjaiként ezért imádkozunk, s mondunk el naponta egytized rózsafüzért. Aki jelentkezik, annak igyekszem személyesen válaszolni. Hiszem, hogy törekvésünk nem marad meghallgatás nélkül!

– Idén emlékezik meg a világ a reformáció 500. évfordulójáról. Miként tekint az eseményre az ön egyháza?

– A reformáció az egyház akkori állapotára volt válasz. Ma sem vitatjuk, hogy szükség volt a megújulásra, mint ahogy az egyház történelme során annyiszor. A belső megújuláson addig is, azóta is sokan munkálkodtak, köztük az egyház legnagyobb szentjei, például Assisi Szent Ferenc. Azt viszont fájdalommal éljük meg, hogy a reformátorok megújítási szándékának szakadás lett a vége, és megosztottságot eredményezett.

– Az utóbbi évtizedekben viszont ismét közeledés tapasztalható az egyházak között.

– Valóban jó és egyre jobb a kapcsolat az egyházak között. Vonatkozik ez a különböző felekezetekhez tartozó családtagokra, települési közösségekre és az egyház vezetésére is. Kölcsönösen tiszteljük egymást, félévente találkozunk, együtt imádkozunk, tájékoztatjuk egymást a terveinkről, szükség esetén pedig állást foglalunk a közösen vállalható kérdésekben. Ugyanakkor nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy van, amit eltérően látunk, elsősorban teológiai szinten, például a szentségek kérdésében. Imádkozunk az egységért, és hiszem, hogy eljön az idő, amikor meg fog születni ez az egység, amely ugyanakkor Isten ajándéka lesz.

– A Római Katolikus Egyház élén ismét olyan pápa áll, aki nemcsak az egyházban, hanem a világban is tiszteletet vívott ki magának.

– Nagy újdonság az egyháznak Ferenc pápa, hiszen Európán kívüli pápa még nem ült Szent Péter trónusán. Sok tekintetben másképpen viszonyul dolgokhoz, mint mi, hiszen más közegből érkezett. Újszerűsége ebből is fakad. Ez azért is nagy ajándék nekünk, mert általa tanuljuk meg igazán, hogy a távoli földrészeken lakók számára mit jelentett az, amikor két évezreden keresztül európai pápa állt az egyház élén.

– Ha egy jellemvonását kellene kiemelnie, melyik lenne az?

– Talán az, hogy nagyon komolyan veszi a szegények iránti elkötelezettséget, a társadalom peremére szorultak gyámolítását. Ezen nem csodálkozhatunk, hiszen Dél-Amerikából érkezett jezsuita, aki személyesen ismeri a favellák, a nyomornegyedek világát. Ferenc pápa emlékeztet bennünket arra, hogy Jézus azonosította magát a szegényekkel. Mindez nagy bátorítás számunkra is, például a cigánypasztoráció területén.