Lopakodó veszedelem

A telet Afrikában tölti, március-áprilisban tér vissza hozzánk, és októberben kel útra. Amint megérkezik, fészekhely után néz, ami gyakran más fajok (szürke gémek, ölyvek, gólyák) elhagyott fészke, azt tatarozza ki. Fészekalja 2-4 tojásból áll, amelyeken a nőstény egyedül kotlik, miközben a hím táplálja. A fiókák jó egy hónap múltán látják meg a napvilágot, és másfél hónapig lakják a fészket, miközben a szülők etetik őket. Kirepülésük után is még gyakran visszatérnek a szülői „házhoz”, majd önállóan indulnak világot látni.

A barna kánya tekintélyes méretű, 50-60 centis testhosszú, villás farkú ragadozó, szárnyfesztávolsága 170 centi. Csőre görbe és éles, karmai kicsik, de tűhegyesek. Fokozottan védett, eszmei értéke 500 ezer forint. Rokona, a hasonlóan védett, vörhenyes tollazatú vörös kánya igen ritka hazánkban, mindössze 5-7 fészkelőpárról van tudomásunk.

A barna kánya lopakodó módjára, alacsonyan repülve, lassú szárnycsapásokkal kutatja a zsákmányt. Minthogy fészkelőhelye és egyben fő élettere a folyókat kísérő ligeterdő, elsősorban itt figyelhetjük meg (de megtelepszik a nagyobb halastavak közelében is). Gyakran lecsap madárfiókákra, kisemlősökre, táplálékának jelentős részét azonban a dögök képezik. Összeszedi az elpusztult vagy legyengült halakat a víz tetejéről, és felkapja az autók által elgázolt állatokat az úttestről.