Pünkösdi díjeső

Véget ért két nagy nézettségű, sikeres műsor a pünkösdi hétvégén. A tv2 tarolt a Nagy Duettel, akár a korábbi években is.

Mondjuk, azért az vicces volt, hogy dupla döntőt tartottak anélkül, hogy az első este bármilyen helyezésre sor került volna. De hát, ugye, addig kell ütni a vasat, amíg meleg. De most már vége. Valljuk be, kellő időben, azért a néző is elfáradt már. Én például a legjobban Kasza Tibi zsűritag szövegeitől. Nem mondom, hogy nem mond jó poénokat is a sok exhibicionista locsogás közepette, olykor tényleg megnevetteti az embert. Csak meg kéne éreznie a helyes arányokat. No, meg a szexista megjegyzések számát sem ártana csökkenteni. (Például Mádai Vivien ivási szokásáról, illetve Völgyesi Gabi kebleiről.) Cookie-val kapcsolatban nyilvánvaló, hogy a humorforrás a magyar nyelvvel való küzdelme, ez biztosan mulatságos valakinek… Szulák Andrea mint tanító néni vagy ápolónő próbálta kordában tartani rakoncátlan kisfiát, Tibikét. Szulák egyébként mindig jó, igazán képernyőre termett: eszes, szellemes, soha nem hagyja el a józan ítélőképessége. Mára igazi dívává, nagyasszonnyá érett, aki úgy közvetlen és humoros, hogy egyszer sem veszíti el a méltóságát.

Amúgy a műsor pont olyan volt, mint az előzőek. Akadtak benne egészen rémes idétlenkedések és egészen jó produkciók is.

A végső eredménnyel is egyet lehet érteni, bár én a döntőbe vártam volna az Ábrahám Edit–Vastag Csaba duót is. Ők ugyanis olyan finom ízléssel, mértéktartással, ugyanakkor karizmatikusan alakították az ifjú macsó és a gyönyörű idősebb nő nem feltétlenül pozitív megítélésű párosát, ahogyan azt csak jó művészek képesek.

A színészek egyébként mindig előnyben vannak, még ha itt amatőrnek is számítanak hivatásos énekes párjuk mellett. Egyrészt, mert általában alapból jó a hangjuk, mint Ábrahám Editnek, Ábel Anitának, Simon Kornélnak, de azért is, mert nincs gátlásuk a színpadon. Bár a vasárnapi döntőben jól szerepelt a tévés műsorvezető Mádai Vivien is, aki ugyan nem színész, de nagyon jó a hangja, és végig szívét-lelkét beletette párjával, Csipával együtt, s így megérdemelt a második helyük. Judy és Erdei Zsolt kettőse viszont azzal nyerte el a nézők szeretetét és a harmadik helyet, hogy Madár – akinek se hangja, se tánckészsége – rokonszenves szorgalommal és a játék iránti alázattal küzdött meg hétről hétre a feladatokkal. Akárcsak Emilio, aki bár az Ábel Anitával való duóban a profizmust képviselte és nagyszerű énekes, itt ő volt a csetlő-botló, szeretetre méltó kis buffó.

Nézhető műsor volt, túl vagyunk rajta, de könyörgök, hagyjanak nekünk egy kis pihenőt az újabb celebprodukciókig…

Mint mondtam, egy másik műsor is véget ért a hétvégén: a Virtuózok a Duna Tévén. Nemigen lehet összehasonlítani a kettőt sem a nézettség, sem a célközönség tekintetében, de akinek az ilyen műsor jelenti a szórakozást, maradéktalanul megkapta az élvezetet.

Itt is majdhogynem dupla döntő játszott, hiszen már egy héttel korábban tudtuk, ki nyert a korosztályában – két hegedűs és egy opera-énekesnő –, végül az dőlt el, hogy hármuk közül ki lesz a fődíjas. Hát az énekes Kristóf Réka lett, megérdemelten, nagy tehetség.

Ámbár halkan morgolódom: miért kellett a korhatárt felemelni?

Ugyanis, még ha korosztályi csoportosítások vannak is – kicsik, tinik, fiatal felnőttek –, azért a végső sorrendnél csak előnyben van a kiforrott, felnőtt művész. Éppen ezért én most Abouzahra Amirának adtam volna a fődíjat, aki tényleg boszorkányos virtuozitással húzta el Hacsaturján kardtáncát. Ámbár azért az sem semmi, hogy valaki 12 évesen a berlini filharmonikusokkal léphessen fel…