Elrabolt vízpartok

Egyre több az illegális stég, csónakkikötő, vízi állás, bejáró és telek végi feltöltés, elvégre nem üldözik, nem szankcionálják a Balaton „elrablóit”, a nádasok pusztítóit – hangzott el a Balatoni Szövetség ülésén. A tóparti polgármesterek szerint a balatoni fejlesztési forrásokból lehetne-kellene elkülöníteni erre a célra. Ezzel darázsfészekbe nyúlnak. Akárcsak a balatoni főépítész, aki azt javasolta egy minapi szakmai tanácskozáson: külön telekadót vessenek ki a közvetlen vízparti ingatlanokra, aki pedig nem akar fizetni, az ajánljon fel ingyen 25-30 métert a telkéből közcélokra, szabad parti sétánynak. A vízügy néhány évvel ezelőtt mérte fel: 95 magántelket kéne kisajátítania az államnak ahhoz, hogy biztosítani lehessen minden településen a Balaton-törvény által előírt 30 százaléknyi szabad parti sávot. Az érintett ingatlanok többsége egyébként állami tulajdonban van.

A vízügy a Balatonig érő telkek illegális feltöltése ellen évek óta szélmalomharcot vív. Egy 2011-es felmérés 367 illegális feltöltést számolt össze, csaknem felét két délnyugatbalatoni településen, Balatonmáriafürdőn és Balatonfenyvesen.

Ugyanekkor jelentették be az illetékesek, hogy közmunkásokkal szállnak harcba a „Balaton elrablói” ellen, de végül semmi sem történt. Egy névtelenséget kérő vízügyesnek erre is van megoldása: elbontás helyett nyilvánítsa az állam az illegális feltöltéseket a leendő szabad parti sétány részének… A feltöltések és a mintegy félezer engedély nélkül létesített bejáró elbontásának költsége várhatóan meghaladná a 400 millió forintot.