Új név, új határok

Lapunk Ezt írtuk rovatában olvashattak a múlt héten egy harmincéves hírt, amely szerint a hazai motorkerékpárosok régi kívánsága teljesült 1987-ben, amikor megemelték a kétkerekűek sebességhatárait autópályán 120-ra, autóúton 100-ra, lakott területen kívüli országúton pedig 80 kilométerre. Mégpedig azért, mert a szakemberek felismerték, hogy ha nincs sebességkülönbség egy járműfolyamban, az jóval biztonságosabb, mint a sebességkülönbségekből adódó állandó veszélyhelyzet.

Ország-világ(szücs)2017. 07. 19. szerda2017. 07. 19.
Új név, új határok


Nos, harminc év elteltével itt volna egy újabb fantasztikus felismerés lehetősége: emeljék fel a segédmotoros kerékpároknak a városon belül engedélyezett 40 kilométeres sebességét az autókkal egyező 50 kilométerre.

Az ok ugyanaz: a sebességkülönbség ma is épp olyan veszélyforrás, mint volt harminc éve. Továbbá: az 50 kilométer meg se kottyan a mai, 50 köbcentis kismotoroknak, sőt ahol 60 vagy 70 kilométer a megengedett városi sebesség, ott is biztonsággal helytállnak.

És ha mindez megvalósul, akkor már csak egy butaságot kell megszüntetni: a nevüket.

Ugyanis olyan, hogy segédmotoros kerékpár – nincs. Kivéve azt a néhány megszállottat – például e sorok íróját –, akinek van még Dongója, vagy például francia Solexe, mert ezek valóban olyan kerékpárok, amelyeket nemcsak pedál, hanem valamilyen (segéd) motor is hajt. Nevük egyébként a moped lenne, amely szót a MOtor és a PEDál szavakból gyúrták össze, de azokat a kismotorokat, amelyek tízmillió szám futkároznak a világon, robogónak hívják. Ám erről a magyar KRESZ sajnálatosan semmit sem tud… Vagyis új név, új sebességhatár, hogy harminc év múlva ismét büszkén emlékezhessünk a jeles felismerésre.
 

Ezek is érdekelhetnek