Barangoló – Bánk bán is láthatta

Itt is van kettő, az egyik a bal parti Zsurkon, a másik a túlfélen, Lónyán. A zsurki az impozánsabb. A gátak és az ártéri erdők miatt kevés falu mondhatja el, hogy tornya a Tiszáról is látszik – a zsurkiak igen.

A legenda szerint a folyón lefelé tutajozó ruszinok sokáig azt hitték, hogy Zsurk nagyváros. Sokáig látták ugyanis a vízről a templomot, pedig csupán annyi történt, hogy összevissza kanyarog itt a Tisza, s minden kanyarból látni a fatornyot. A történet szépséghibája, hogy a néhány kilométerrel odébb lévő Mátyus is a magáénak vallja a legendát.

A kanyarokat mára levágták, a zsurki torony viszont megmaradt, jó négyszáz éve magasodik harmincöt méterével a falu és a kétszáz évvel később épített temploma fölé. A tornyot tartó függőleges gerendák is tizennégy méteresek és 30 x 30 centi vastagok, mindegyikük a régi beregi tölgyesekből került ki, s immár négy évszázada dacolnak az idővel.

S majd’ ezer év emlékeit őrzik.

Mint a legtöbb felső-tiszai harangtorony, a zsurki is olyan építészeti gyakorlatot rejt, amely a gótika korában alakult ki. Ám azt a tornyok nemcsak megőrizték, hanem tovább is fejlesztették – minden későbbi nagy stílusirányzatból magukba olvasztottak néhány elemet. Így a tető magas, elkeskenyedő, zsindellyel borított, négy fiatornyos formája a gótikát idézi, míg a harangok elhelyezésére szolgáló kiugró rész oszlopainak faragása, íves nyílásai a reneszánszra emlékeztetnek. A torony törzsén lévő ablakok profilos keretei pedig a barokk népies változatának tekinthető. Mindez egységben van, egyik sem zavarja a másikat.

Nagyszerű a lónyai torony is, de ott a kis templom az igazi kincs. 1330-ban már oklevelek említik, így feltételezhetjük, hogy akár a környék akkori ura, Bánk bán is imádkozhatott a falai közt.

Nem tudjuk, hogy a gyóntató papjának Gertrud megöléséről beszélt-e, de azt igen, hogy a templom belseje az évszázadok alatt vajmi keveset változott, csak a reformátusok vakolgatták szorgalmasan időről időre. Ám ennek is köszönhetjük, hogy a vakolatrétegek alatt évszázadokig védve hihetetlen gazdagságban fennmaradhattak a gótikus és reneszánsz freskói.

Véletlenül bukkantak a kincsre.   A gyakori belvizek miatt tatarozni kellett az épületet, s mikor megbontották a vakolatot, előtűnt a csoda. A falképek három korszakot képviselnek, a templom falain megtalálhatóak román, gótikus és késő reneszánsz ábrázolások. A legkorábbi képek az 1300-as évek elején készültek, közvetlenül az Árpád-ház kihalását követő esztendőkben. Annak idején igazi szenzációszámba mentek, és ma is a csodájukra járnak.