Kéglikomédia kuruttyolással

Egyik idei saját bemutatójuk Ray Cooney és John Chapman fergeteges vígjátéka, a Kölcsönlakás, amely Méhes László rendezésében telt házas közönségsiker.

Kibicnek semmi se drága – tartja a mondás. Valóban, kacagtatónak találjuk, ahogy a félrelépő házasok és frissen összemelegedett párocskák tarka összevisszaságában egyre bonyolultabb lesz a történet. Egyik félreértés követi a másikat, mindenki ugyanarra a hálószobára startol rá, ami komikus jelenetekhez vezet. A begerjedt lakberendező – Hermann Sándor alakítja – a szobalányt hajkurássza, holott a lakást kellene izgalmasabbá tennie, mivel az olyan unalmas, mint „Sherlock Holmes első albérlete”. A lakástulajdonos házaspár – Tatár Gabi és Szívós Győző alakítja remekül – naiv gyermekkönyvek kiadásából él, de a magánéletük egyre vadabbul alakul. Egy baráti házaspár ugyanis pont az ő hálószobájukat használná légyottra a szeretőjével. A férjtől a barátja, a feleségtől annak barátnője kéri kölcsön a lakáskulcsot – s hogy még mulatságosabb legyen, egymásról mit sem tudnak. Feltűnik az egri deszkákon a pesti színésznő, Román Judit is, aki Baráth Zoltánnal alkot turbékolni vágyó párost, hiábavaló igyekezetükön jól szórakozunk. Ahogyan a szoknyavadász férjen is – Sághy Tamás játssza –, aki azért nem ér rá a neje körmére nézni, mert leköti, hogy a saját kalandjai után eltüntesse a nyomokat. Mielőtt minden jóra fordulna, előkerül egy prűd meseírónő – Dimanopulu Afrodité brillíroz e szerepben –, aki véletlenül bekapja a kék pirulát, így ő is leveti a gátlásait.

A darab fantasztikus, de vigyázni kell, ne torkolljon ripacskodásba – állítják a színházguruk a Kölcsönlakásról. Egerben ezt a csapdát ügyesen elkerülték – a darab habkönnyű, mégse túl cukros.

A „lenni vagy nem lenni” problémán pedig ráérünk egy hűvösebb évszakban töprengeni…