MI FÁN TEREM A SZÍNÉSZ? 1. RÉSZ – Az utolsó úriember

„Ha Enyedi Ildikó a te pofádat szeretné, akkor el kell vállalni a filmet!” – így biztatta Morcsányi Gézát barátja, Gothár Péter rendező. És hitt neki, belement a játékba. A külföldi és hazai sikereket begyűjtő Testről és lélekről című alkotás egyik főszerepében meggyőzően zseniális. Endrét, a vágóhíd gazdasági igazgatóját alakítja, aki szarvasokkal álmodik, ahogyan a frissen felvett doktornő is.

Enyedi Ildikó mondta róla: „Gézához nagyon közel áll ez a szerep, és mivel teljesen amatőr színészről van szó, akinek egész életében ezt az egy szerepet kell eljátszania, csak azt a biztonságos környezetet kellett megteremteni számára, amiben eligazodik és képes saját maga lenni.” Persze az elején voltak kétségei, mivel már benne van a korban, lesz-e fizikai ereje végigcsinálni, mindazonáltal úgy volt vele, ha már nekivágott, nem vallhat kudarcot. S minden akadályt leküzdött. A forgatás alatt soha nem nézett vissza egyetlen kockát sem, a teljes filmet is csak később látta.

A berlini fesztivál Arany Medve-díja nyugtatta meg, hogy nem lehetett annyira rossz. A kritikusok is lelkesedtek: „Nem úgy játszik, mint egy amatőr, hanem mint egy érett színész manírok nélkül.” Kell ennél nagyobb elismerés?

Morcsányi Géza soha nem akart színész lenni, noha megérintette a színház világa. Eredeti diplomája szerint közgazdász, mégis más pályára lépett. Tizenegy éven át volt dramaturg, a Radnóti Színházon kívül a pécsi, a győri, a szolnoki színházban dolgozott, többek közt Gothár Péter, Valló Péter, Szikora János és Vasziljev oldalán. Közben újrafordította az orosz drámairodalom gyöngyszemeit. Rövid szerkesztői kitérő után Esterházy Péter javaslatára lett a Magvető Kiadó igazgatója, ahol a kortárs magyar irodalom remekműveit gondozta. Felkarolta a fiatalokat is, akik rajongtak érte. Cserna-Szabó András például így jellemezte: ő az „utolsó Krúdy-hős, az utolsó úriember”.

Húsz év után, tavaly tavasszal adta át a direktori széket Nyáry Krisztiánnak, azóta a Líra-csoport igazgatója, tehát könyvek közelében maradt. Nem tud mit kezdeni az olyan megjegyzésekkel, hogy kiadóként Nobel-díjig repítette Kertész Imrét, filmszínészként meg Arany Medve-díjat hozott Enyedi Ildikónak. Csak azt tette, amit ösztönösen tennie kellett. Fegyelmezettség, kitartás, szorgalom, odaadás, alázat nélkül nem ment volna. Morcsányi Géza nyilatkozataiban elárulja magáról, hogy az utóbbi években mintha befelé fordulóbb lenne, s nem bírja az illúziókat. Filmszerepekre nem vágyik, nem is érti a felvetést, miért kellene neki még egyszer kamera elé állnia. Azért egy Jászai Mari-díja már van, még 1999-ben kapta Andai Györgyi, Dőry Virág, Székely B. Miklós és mások társaságában.