MI FÁN TEREM A SZÍNÉSZ? 3. RÉSZ – Csokidoki a dél-pesti járatról

Az állampolgár című film főszereplője Afrika legkisebb és legszegényebb államából, az egykor portugál gyarmatot képező Bissau-Guineából jött Magyarországra 1976-ban. Ösztöndíjasként tanult a közgazdaság-tudományi egyetemen, közben taxizott. Édesanyja tanítónő, édesapja egy törzsi vezető legidősebb fia volt. A függetlenségi háború borzalmait egy negyvenötven fős vidéki faluban élték át, mígnem egyik nap szétbombázták a falut.

„Közvetlen szomszédunkban az egész családot megölték. Volt egy hároméves kisfiú, akinek a bőrt leszakították a fejéről. Súlyosan megsérült, de láttam, hogy még él.
Felkaptam az ölembe, és elszaladtam vele a partizánok vöröskeresztes táborába, ott ellátták, csökkentették a fájdalmat. Mondták, hogy a bőrrel nem tudnak mit kezdeni, csak a szenegáli kórházban van erre felszerelés.
Négy napig cipeltem a hátamon a fiút, egy nagy folyón is átjutottunk valahogy, végül sikerült célba érnünk” – mesél a tizenhat évesen átélt szörnyűségekről dr. Cake-Baly Marcelo.

A háború után a németek ajánlottak neki egy mezőgazdasági mérnöki ösztöndíjat, de végül már csak nálunk volt hely. Leérettségizett és felvették a közgázra. Diplomával a zsebében úgy tervezte, hogy hazamegy, de a szerelem itt marasztalta. Az OTP-nél dolgozott elemző közgazdászként, négy év múlva azonban valaki rájött, hogy külföldit nem alkalmazhatnak.

Visszatért szülőhazájába, ott azonban minden megváltozott, nem volt maradása. Egy rövid brüsszeli kitérő után ismét Budapesten találta magát. Nehezen kapott munkát, a VI. kerületi vagyonkezelőnél lett könyvelő, amíg 2002-ben ki nem rúgták.

A magyar állampolgárságot még 1995-ben szerezte meg, de már előtte is magyarnak tartotta magát. Annak ellenére, hogy bőrszíne, származása miatt sok atrocitás érte. Amikor képzettségének megfelelő munka után kajtatott, a személyes találkozáskor sok helyen kiröhögték, vagy azt mondták neki, magyarokat keresnek. Megaláztatások sorát követően 2005-ben a BKV vette fel forgalomirányítónak, helyettesként pedig villamosvezető a dél-pesti járatokon. Közvetlen munkatársai, barátai Csokidokinak szólítják.

A családjával egy gyáli kertes házban élő férfi két éve az Oktogonnál sétált, amikor meglátta Vranik Roland filmrendező. Utánaszaladt, leszólította és főszerepet kínált neki.

Egy afrikai háborús menekült, Wilson figuráját kellett eljátszania Az állampolgár című filmben. Nem volt nehéz kérés, hiszen maga is átélt hasonlókat. Amatőrként élvezte a próbákat, a forgatást, ha valamit tízszer fel kellett venni, az sem zavarta. Egyedül az intim jelenetektől félt, de azok is megoldódtak.

Körülötte mindenki örül a hirtelen jött „sztárságának”. Persze tudja helyén kezelni a népszerűséget. Jó humorú ember lévén ezt mondja magáról: „Amikor egy afrikai vén kecske vezeti a villamost, az vagyok én.”