Ismét történelmet ír a magyar férfi kosárlabda

Mivel ismét történelmet ír a magyar férfi kosárlabda, pillantsunk vissza a múltba. A napjainkban zajló Európa-bajnokságon a mieinkkel kapcsolatban két dátumot szoktak emlegetni. Az egyik 1969, amikor az utolsó győzelmünket arattuk kontinensviadalon: Olaszországban a svédeket, majd hosszabbítás után a görögöket – egyetlen ponttal – győztük le, és a 12 csapatos Eb-n, megelőzve Romániát, a 8. helyen végeztünk.

A másik időpont 1999, Franciaország, Clermond Ferrand, ahonnan pont nélkül tértünk haza. Túl nagy falatnak bizonyult Spanyolország, Oroszország és Szlovénia.

Sokáig úgy gondoltuk, hogy most Kolozsvárott is a francia kottából játszanak majd fiaink, hiszen nem kezdtünk valami fényesen. El tudom képzelni, hogy akadt olyan autós, aki az első két összecsapás után a következő mérkőzés helyszínére készülődve kezdett visszapakolni a csomagtartóból. Először a horvátok vertek meg bennünket 67-58 arányban, ami még el is ment volna, mert nem játszottunk rosszul, ráadásul az ellenfél volt az esélyesebb. Ám a Montenegró elleni kudarcra már nincs sok mentség: nem túl acélos ellenféltől szenvedtünk 72-48 arányú megalázó vereséget, miközben csapatunk erősségei – legelébb is Hanga Ádám – szinte észrevétlenül szaladgáltak a pályán.

Aztán következtek a csehek – akik már győzték le a horvátokat is –, kezdősorukban Tomás Satornaskyval, az NBA játékosával. Bekezdtünk egy 7-0-s rohammal, erre a Washington Wizards sztárja elhalványult – helyette új „csillagok” tűntek fel a pályán: Hanga Ádám, Kovács Péter, Vojvoda Dávid. No, az itthonról szurkolók kezdhettek visszapakolni a kocsiba…

A 85-73-as győzelmünk feledtette a Montenegró elleni gyámoltalan játékot, a sok-sok kihagyott triplát, elpasszolt labdát, s reményt adott a Románia elleni győzelemre. Ám aztán a továbbjutás „egyenleteken” múlik: ha Montenegró kikap Csehországtól, majd legyőzi Romániát, és mi veszítünk a spanyolokkal szemben, a két szép győzelem is kevés lehet a továbbjutáshoz.

Ha mégis sikerülne, alighanem az oroszok „karjaiban” találnánk magunkat, akiket megvernünk nagy bravúr lenne. Mindenesetre fantasztikus siker esetén a fiúk ragyogóan fényes lapot írnának a sportág aranykönyvébe.

De az már biztos: nem vallottunk szégyent, hosszú idő után eredményesen tértünk vissza a kosárlabda nemzetközi hadszínterére.