Túlélőtúra a volánnál – Köd előtte, köd utána

1987-ben a házunk előtt horpasztották be a vadonatúj kocsim elejét. Találtam egy cetlit az ablaktörlő alatt, felhívtam a telefonszámot. Egy hölgy vette fel, megbeszéltük, hogy kora este elmegyek hozzájuk. Forrt bennem a düh, miközben megnyomtam a csengőt. Kisvártatva vékony, szemüveges, kissé elgyötört asszonyka nyitott ajtót, majd odaszaladt hozzánk négy aranyos kisgyerek, orgonasípokként sorakoztak egymás mellett. Minden mérgem elpárolgott, megírtuk a papírokat, majdnem jókedvűen jöttem el.

Most, amikor a minap másodízben megtörtént a baj, nincs okom mosolyogni. Nem elég, hogy valakinek sikerült két elemet is meggyűrnie, de az ajtót egyszerűbb lesz kicserélni, mintsem a sárvédővel összhangba kalapálni. A barátom szerint egy utánfutó találhatta el a kocsimat.

Biztosan jó nagyot kattant, nem igaz, hogy nem vette észre az óvatlan tulaj, aki nem várt meg, nem hagyott semmiféle cetlit – köd előtte, köd utána. Elmentem a karosszériáshoz, 95 ezer forintom bánja, hogy egy órára megálltam az üzletközpont parkolójában. Van cascóm, de az önrész a káromnál nagyobb.

Sokan mesélhetnék el durvább kalandjukat is. A cserbenhagyás „képessége” mindenkiben ott szunnyad – csak éppen szerencsére kevesekből tör elő. Naponta halljuk, hogy a balesetet okozók egyike-másika elillan a baleset helyszínéről, mások meg tagadják, amit tanúk és szakértők hada bizonyít a bíróságon.

Nem tudom, hogy ma, amikor az elméleti oktatás alapvetően az internet igénybevételével zajlik, a tanulók a műszaki ismeretek elsajátítása során egyszer sem húzzák ki az olajpálcát a motorból, eltörölték a rutinvizsgát, mennyi idő jut az oktató és a tanuló között szót ejteni például a felelősségvállalásról, mint a legelemibb kötelességek egyikéről?

Mi lenne, ha nálunk is bevezetnék, amit Romániában, hogy a jogosítványok megszerzésével kapcsolatos korrupciós botrányok miatt a forgalmi vizsgáról videofelvételeket készítenek? Hányan tiltakoznának, ha az orosz Krasznojarszkhoz hasonlóan, a tanulóvezetőket elvinnék a balesetek roncsautóit tároló telepre? Mert a forgalomban nem nehéz hibázni. Nálunk tavaly a személyi sérüléssel is járó balesetek száma meghaladta a 16,5 ezret, a közlekedésrendészet 265 ezer esetben szabott ki bírságot.

Negyven-egynéhány évvel ezelőtt a tanfolyamon megkérdezték, akarok-e részt venni a defenzív vezetést oktató előadásokon. Nos, az ott tanultak segítettek, hogy a sok százezer levezetett kilométer során eleddig (lekopogom) nem volt ütközésem, sőt az életem köszönhetem annak, hogy találtam kibúvót a kutyaszorítóból (például, amikor egy kamion nem hagyta abba a szabálytalan előzést, vészfékezve húzódtam le az árokpartra). Ha társaságban szentül állítom: úgy tudom a „túlélőtúráimat” minden baj nélkül teljesíteni, ha mindenkire vigyázok, a legtöbben csóválják a fejüket együgyűségemen.

Pedig magamban bízhatok, míg mindenki másban nemigen. Hát manapság ilyesmiket nem vernek a volán mögé vágyók fejébe.

Persze a tisztesség elemi szabályait senkinek sem a KRESZ-tanfolyamon kell(ene) elsajátítania…