'Mikor kapnak már kegyelmet a gyerekek?'

1947.
Kaposi Ferencnek, a Szabad Föld díjnyertes parasztköltőjének verse: Kukoricát kell lopni.
A kukoricában menyecske jár, / a máséban, pedig egy félházhelyes, / nem tehetetlenségből: / de mégis dúshajú csövet keres. / Lopás a szándéka, de csak úgy, babonából, / mert az a hit felőle, / ha az asszony úgy van, s ha lánya lenne, / aszerint hát dúsabb haja nőne. / Kukoricát lop babonából, / és simítja rajta a lányos hajat, / a teremtés folyamata / ott lüktet a szíve alatt.

1957.
Mindenes – így hívják a Ceglédi Gépjavító Vállalat legújabb büszkeségét. A Mindenes egy 125 köbcentis Csepel motorral működik. Meghajtja a talajlazítót, a permetezőt, a szivattyút, de használható szecskavágásra, darálásra, fűrészelésre, könnyebb szántásra. Kapaszkodó kerekeivel a süppedős talajon is elboldogul, pótkocsival teherhordásra is képes. Töltődinamója akkumulátort táplál, így megszólaltatja a rádiót, de villanyvilágításra is alkalmas.

1967.
Galambos Marci ötödik osztályos tiszapüspöki úttörő nem fél az országúti veszélyektől, már megszokta azokat. A héttagú családnak Törökszentmiklósról hordja a négy kilométerre levő tanyájukra reggel és este a vizet. Két kannát akaszt a kerékpárra, és esőben, hóban, napsütésben hordja a vizet. Szombaton fürdik a család, akkor háromszor fordul. Azt mondja, csak a nagymosást nem szereti, mert akkor tíz kanna víz sem elég.

1977.
Barátom beteg, meglátogattam. Nem csak én, velem együtt érkezett a betegellenőrző. Itt mindent rendben talált, de – meséli – tegnap bejelentést kaptak, hogy egy kőműves egy hétig maszekolt táppénzes állományban. Meg is mutatták a falat meg az ajtót, amit beépített, most indul ellene az eljárás. És hogy ki jelentette fel? A maszek munka megrendelője. Mert szerinte a kőműves túl sokat kért, így állt bosszút rajta.

1987.
Huszonhét esztendeje, tizenhat évesen mentem férjhez. Huszonhét éve még nem volt új  kabátom, csizmám az életemben sem. Új ruha sem került rám. Cukrászdában soha nem voltam, fodrásznál sem. Húsz éve voltam moziban, színházban még soha. Üdülni tizenhét éve voltunk beutalva, nyolc napot, ez volt az első és utolsó üdülésünk. A férjemnek tizenkét éve van szeretője. Amikor megmondta, kitoloncolt a hálószobánkból. Hónapszám nem szól hozzám. Neki mindene van, bunda, drága csizma, cipők, harminc ing, csináltatott öltönyök. Van egy motorja is, vasárnap felül rá, rám zárja az ajtót és elmegy kirándulni.

1997.
A mártírhalált halt győri püspököt, Apor Vilmost november 9-én boldoggá avatják Rómában. A püspök szembehelyezkedett a nyilas uralommal,  1944-ben ezt prédikálta: „Aki azt állítja, hogy vannak emberek és csoportok és fajták, melyeket gyűlölni szabad, és azt hirdeti, hogy az embereket kínozni szabad, legyenek azok akár négerek, akár zsidók, az bármennyire kérkednék is azzal, hogy keresztény, olyan, mint a pogány és nyilvános bűnös.” Halálát egy szovjet katona okozta, aki a rezidenciára menekült asszonyokat akarta elvinni. Dulakodás közben lőtte agyon a püspököt. A boldoggá avatásra magyar zarándokok indulnak Rómába, a Szentatyának egy gazdagon díszített miseruhát és egy kelyhet visznek, valamint egy ereklyetartót, amelyben a püspök véres ruhadarabját helyezték el.

2007.
A harmadik unokám most ment első osztályba, három hete jár oda, de minden reggel sírva indul. Máris rengeteg feladata van. Amikor végre hazajön, az anyja leül mellé, és este nyolcig tanulnak, gyakorolnak, nem értem, miért van akkor a napközi? És mikor járjon nyelvórára, mikor sportoljon, vagy uram bocsá’, mikor játsszon? Miért kell stresszben élnie egy hétéves kisfiúnak? Mikor kapnak már kegyelmet a gyerekek?