Eltűnő szakik nyomában

Néhány hónapja írtunk arról, hogy a bártulajdonosok, a kávézókat üzemeltetők nehezen találnak kávégépjavító mestereket. A szakemberek ezt azzal magyarázták, hogy ki sem látszanak a munkából, ezért nem érnek oda mindenhová olyan gyorsan, ahogyan azt elvárnák tőlük. A JóSzaki most 20 ezer mestert kérdezett meg szakmájáról, és talán az elfoglaltság lehet a magyarázat arra, hogy nem mindenki töltötte ki a kérdőívet.

Több mint 700-an azonban válaszoltak, így az már kiderült, hogy Magyarországon szinte minden olyan vállalkozás munkaerőt keres, ahol a mester nem egyedül dolgozik.

A kétkezi munkát igénylő szakmákban minden harmadik ember hiányzik. A kimutatás adatai szerint az alkalmazottal dolgozók 77 százaléka keres szak- vagy segédmunkást, 12 százalékuk tíz vagy annál is több munkást.

Az elvándorlás jellemzően a Nyugat-Dunántúl régióban nehezíti meg a munkát, ám érdekesség ugyanakkor, hogy a mesterek a legtöbb munkát az Észak-Alföld régióban kénytelenek visszautasítani: miközben átlagosan 75 százalékkal több munkát is el tudnának végezni, ha lenne emberük. Lapunk információi szerint a munkaerőhiány oka a legtöbbször a fizetés, a megélhetés, a munkaerő a több pénz és a jobb boldogulás reményében hagyja el az országot – akkor is, ha a szakik egészen más munkakörben dolgoznak.

Ezt amúgy a JóSzaki felmérése is megerősíti: „A szakmunkások és a magukat frissen önállósító szakik várható nettó jövedelme között ugyanis meglehetősen mély szakadék tátong. (...) A legjobban kereső parkettásoknál például a mesterek várható havi nettó jövedelme meghaladja a 600 ezer forintot, ami igencsak csábító lehet egy agilis szakmunkásnak, aki ugyanebben a szakmában alkalmazottként 210 ezer forintot kereshet.”