Hősök emlékét őrzik

Most a lokálpatrióták adományokból felújították a hősök síremlékét.

Egy közösség életében vannak olyan történelmi esetek, melyekről nem beszélünk eleget. Márpedig a hallgatás legtöbbször felejtéshez vezet. Ha nem faggatjuk ki a még élő szemtanúkat, titkaikat magukkal viszik a sírba. Szerencsére a Pest megyei Kocséron nem ez történt. Ézsiás Béla bácsi mintha megérezte volna, hogy cselekednie kell. Halála előtt nem sokkal, 2015 nyarán levelet írt a falu felemelkedéséért tevékenykedő csoportnak. Látva lelkesedésüket, őket szemelte ki régóta tartó küldetése továbbvitelére.

Béla bácsi hosszú évtizedekig ápolta a Kocséron hősi halált halt katonák emlékét, gondozta közös sírjukat. Ezt azért is tartotta szívügyének, mert fiatalon ő maga is szemtanúja volt az eseményeknek. Tizenhat éves kamaszként élte át a második világháborút, akkor a Jegyző-tanyán laktak. Nemcsak náluk, hanem a környező tanyákon is tartózkodtak védelmi szolgálatot teljesítő katonák.

A román és a szovjet csapatokkal való összecsapások során többen életüket vesztették. Ézsiás Béla úgy tudta, hogy Kocsér határában 1944. november 1-jén tizenegy katona halt meg. Visszaemlékezésében leírta a részleteket, néhány nevet is megemlített.

A Jegyző-tanyán temették el a hajdúszováti Marózi Sándort, a Patonai-tanyáról pedig két nagykőrösi és egy büki áldozat földi maradványait hazavitték a rokonaik, hogy megadhassák nekik a végtisztességet. Ami a tanyákon eltemetettek sorsát illeti: később mindannyiuk csontjait közös sírba helyezték a falu köztemetőjében, két pap búcsúztatta őket. Béla bácsi azt is megjegyezte: a régi kocséri öregek több nevet ismertek, mára azonban ezek feledésbe merültek.

Nemes örökséget kapott hát a Legyünk Kocsér Jó Gazdái tettre kész csapat. Vezetőjük, Dávid Krisztina elmondta: személyesen is találkoztak Ézsiás Bélával, akinek megígérték, hogy adományokból felújítják a hősi halottak sírhelyét és tovább ápolják a katonák emlékét. Elkezdődött a pénzgyűjtés, és mostanra jött össze annyi, hogy meg tudták valósítani az elképzeléseiket.

A sír teljes renoválását és a felirat elkészítését két nagykőrösi kőfaragó, a Tóth testvérpár végezte el. A sírkövön tábla: „Hősi halált haltak 1944. november 1-jén”. A megszépült emlékművet október 26-án adták át az áldozatok tiszteletére rendezett ünnepségen.

A lokálpatrióták felhívására jelentkezett a kocséri származású, a honvédség kötelékében álló Bakos Pál, aki fontos adatokat osztott meg velük. Mint írta: 1944 őszén a faluban és környékén a Magyar Királyi Honvédség 7/II. és 9/II. pótzászlóaljainak pár száz fős állománya tevékenykedett Nagy ezredes vezetésével. Több hősi halott katonát lehetett azonosítani: Csurja János őrvezetőt, Hallgass Antal honvédot, Sárdi Zsigmond főhadnagyot és Vikarlóczki János honvédot.

A Legyünk Kocsér Jó Gazdái csoport közben felvette a kapcsolatot a Honvédelmi Minisztérium Társadalmi Kapcsolatok és Háborús Kegyeleti Főosztályával. Az onnan kapott válaszlevélben az áll, hogy az inkriminált kocséri sírhely hősi temetkezési helynek minősül. A Honvédelmi Minisztérium Társadalmi Kapcsolatok Hivatalának főigazgatója, Lázár-Takács Katalin nem sokkal később az általuk végzett kutatásokról is tájékoztatta a kocsériakat. A leveléhez mellékelt dokumentumból – ami a falura és környékére vonatkozó 1944. október-novemberi havi veszteségi adatokat sorjázza – kiderül, hogy ötvennyolc személy hunyt el, valamint kilencen a Szovjetunióban haltak meg hadifogolyként.

Legtöbben a 13. tábori tüzérosztály alakulatához tartoztak. A tanyákon védelmi feladatokat ellátók közül többen megszöktek vagy hadifogságba estek. A kutatások igazolták Ézsiás Béla felvetését is: a nagykőrösi születésű Mészáros József és Varga Sándor honvédek 1944. október 25-én eltűntként szerepelnek a nyilvántartásban, a szemtanú emlékezése alapján viszont a kocséri tanyák egyikén vesztették életüket.

Remélhetőleg további eredményeket hoznak a kutatások, és mind a tizenegy (vagy még több?) áldozat személyazonosságát sikerül kideríteni.

Ha így lesz, felvéshetik a nevüket a kocséri temetőben most felújított síremlékükre.