Megbuktatott sikerbarack

Amikor ilyent hall az újságíró, zsigerből gyanakodni kezd. A diagnózis ugyanis általában ülni szokott: a világmegváltó feltalálókból Dunát lehet rekeszteni…

Ráadásul Hegedűs Antal emberére akadt Kulin Imrében, akinek kertészmérnöki diploma lapult a zsebében. Neki akarja ez az ember bemagyarázni, hogy nem is úgy kell metszeni a fákat, ahogyan ő azt a főiskolán tanulta? Hogy nem is a csercsapos váltómetszés az igazi, ahogy abból vizsgázott, majd amiről a Tudományos Ismeretterjesztő Társaság szervezésében számtalanszor elő is adott? Hogy a barackfák élettartamát meg lehet többszörözni? Hogy a 20-25 kilós termést mázsán felülivé lehet tenni? Hogy a korábbinak csak a töredékét kell permetezni, mert a tetvek „elmenekülnek” a fákról? Hogy jobban szállítható és ízletesebb gyümölcsöt lehet termelni? S ehhez mindössze át kell állítani a fát a szálvesszős gyógymetszésre vagy új módszerrel telepíteni?

De igen, mindez igaz, és Hegedűs Antalnak erről papírja is volt, Gulyás Sándor szegedi egyetemi tanártól kapta. Az egyetemre a néhány elemit végzett parasztember évekkel korábban állított be ugyanazzal, amivel most Kulin Imréhez a szerkesztőségbe. A feladatot, hogy a tudálékos parasztját tapintatosan hessegesse el a katedrák közeléből, Gulyás Sándor „nyerte meg” a rektortól. Gulyás azonban méltó volt az egyetemi tanári címére: kellő nyitottsággal hallgatta meg a felismerését előadó Hegedűst, és mivel logikus volt, amit a gazda állított, elhajtás helyett azt javasolta a szenátusnak, próbálják ki a módszert. Ez megtörtént a tangazdaságban, a módszer igazolódott, a szabadalmat pedig közösen levédték. Nemzetközi szabadalmat is szerettek volna, ezért Hegedűs fel is utazott a fővárosba. A minisztérium helyett azonban a Kozma utcai elmegyógyintézet kórtermében találta magát – útközben ugyanis a rendőrök lekapcsolták.

A kórisme: „10-15 éve feltalálói nagyzási mániában szenvedő, társadalomra veszélyes elmebeteg”. Hegedűs

Antal a gyógyszert nem vette be, így a tárgyalásig sikerült megőriznie egészségét, amikor is – családja közbenjárására – az ítéletet házi ápolásra enyhítették.

Útja innen vezetett a Képes Újság szerkesztőségébe, és ekkor hangzott el az a bizonyos mondat, miután Hegedűs Antal feldühödött, de azonnal meg is enyhült: tudta, ha elveszíti az újságíró bizalmát, végképp sutba dobhatja találmányukat. Arra kérte Kulin Imrét, tanulmányozza a dokumentumokat, és a gyógymetszett fákat megtekintve higgyen a saját szemének.

Kulin Imre ráállt az ajánlatra. Aki a sajtóban dolgozik, az tudja, hogy az újságíró nem a maga ura, a cikkeket a szerkesztővel kell egyeztetni. Gerencséri Jenő főszerkesztő pedig bólintott, elvégre az újságírónak volt megfelelő végzettsége az efféle szakkérdések igazságának megítélésére. Kulin három hónapig vizsgálódott, olvasta az iratokat, megtekintette a gyógymetszett fákat, majd megírta a „Feltaláló a bolondok házából” című cikket.

A bomba 600 ezer példányban robbant. Kollégái gratuláltak és ígérték, visznek neki csomagot a börtönbe…

Mert ne feledjük, a cikk megjelenésekor 1976-ot írtunk. A felismert igazság megírásához akkor is bátorság szükségeltetett.

Az újságírónak egy riport a megírással fejeződik be – ám Kulin Imrénél ekkor kezdődött. Ő ugyanis a Kertbarátok Országos Szövetségének titkára is volt egyben, a kertészeti ismeretek elkötelezett terjesztője. Mi sem volt hát természetesebb számára, mint hogy Hegedűs Antallal és Gulyás Sándorral járni kezdte az országot. A hosszú utazások közben pedig beszélgettek. Kulin Imre előtt lassanként nyitott könyv lett a parasztember élete. Hegedűs Antal mindig is egészséges kíváncsisággal tekintett a világra. Csak egy példa: amikor az 1928–29-es kemény télen elfagytak édesapja idős barackfái, a fiatalok megmaradtak.

Miért? Egyre csak ezen törte a fejét. Aztán lassan, évtizedek alatt összeállt benne a kép: a hagyományos metszési módszerrel a fákon hatalmas sebeket ejtenek, aminek következtében a fa energiáinak tekintélyes részét sebeinek gyógyítására fordítja, valamint a vesszők nevelésére. Ám ha csak akkora sebeket ejtenek a fákon, amelyek akár egy nap alatt is begyógyulnak, a fa azt bőségesen meghálálja, és rőzse helyett a termésre koncentrál. Ezért tanácsolta Hegedűs Antal, hogy a fákat állítsák át az újfajta metszéssel.

– Te sem örülnél, hogyha a bőrödet tépnék le – fordult egy alkalommal Hegedűs Antal az újságíróhoz. – Mert a barackfák így élik meg a hagyományos metszést.

A találmányi hivatal engedélyével – kiskerttulajdonosok 300 forintért hozzájuthattak a szabadalomhoz – járták az országot, terjesztették a gyógymetszési ismereteket. Volt, amikor 300-400 ember előtt adták elő az új módszert.

Egészen addig, ameddig Győrben a Hazafias Népfront be nem tiltotta az előadást. Nagyon nem lepődtek meg a fejleményeken, annak ugyanis már jócskán voltak előjelei. A képes újságbeli cikk megjelenését követően ellencikk jelent meg a Kertészet és Szőlészet szaklapban – a hivatalos szakma képviselőitől.

Ráadásként még azzal is megvádolták őket, hogy nyerészkednek, hiszen pénzért adták a gyógymetszés leírását – miközben a szabadalmi hivatalban bárki hozzáférhetett 30 forintért. Felsőbb helyről azt is kérték a Képes Újság főszerkesztőjétől, hogy ezt jelentesse meg a lapban.

– Az utcáról jöttem, az utcára megyek – helyezte kilátásba felmondását önérzetesen Kulin Imre, amennyiben a közlemény megjelenik. Hiszen abban éppen a lényeg nem volt benne: a szabadalmi hivatalnál található ismertetőből senki nem tudja elsajátítani a gyógymetszést, abban nincsen benne a módszer leírása. A főszerkesztő kiállt újságírója mellett, maga írta meg a „Barackfák élni akarnak” című cikket.

Ebben párhuzamot vont a Hegedűs Antalt övező értetlenség, valamint Semmelweis Ignác meg nem értése és bolondok házába csukása között – és letette a voksát a gyógymetszés mellett.

Ha azonban azt gondoljuk, hogy ezzel véget ért a támadás, tévedünk. Egy délelőtt ügyész jelent meg Kulin Imre pomázi otthonában, és a gyógymetszéssel kapcsolatos valamennyi dokumentumot magához vette. Azokat is, amelyek igazolják, hogy gyógymetszési ismereteket terjesztő füzetért kapott 300 forint felét a kertbarátság házára ajánlották fel, amelyet befizettek a Hazafias Népfront elkülönített számlájára. Az épületet Pomázon tervezték felépíteni. Az összegyűlt 850 ezer forintot végül törvénytelenül a helyi művelődési ház építésére fordították – azzal a kikötéssel, hogy abban a helyi kertbarátok örökös tulajdonjogot szereztek. Ma már ettől is megfosztották őket, de ez egy másik történet…

Visszatérve az ügyész vizsgálódásaira: ő mindent rendben talált. Amikor erről Kulin Imre papírt kért, csak ennyit válaszolt:

– Addig örüljön, ameddig nem kap papírt. De ha adhatok egy tanácsot: ne hagyja abba! Mert akkor abba fognak belekötni.

Az ügyész ezúttal tévedett. Kulin Imrét ezután ugyanis a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság (KNEB) jelentette fel a Magyar Újságírók Etikai Bizottságánál (MÚOSZ). Azzal vádolták, hogy reklámot csinált a gyógymetszésnek, és különben is: a Hazafias Népfront nem tudott arról, mit művelnek az égisze alatt. Amikor Kulin Imre dokumentumokkal igazolta, hogy ez valótlan állítás, az Eck Gyula által vezetett bizottság ejtette a vádat. Ha Eck Gyula neve ismerős az olvasónak, ne csodálkozzon: akkoriban a Szabad Föld főszerkesztői székét töltötte be.

A KNEB ebbe nem nyugodott bele, ismételten kérte a vizsgálatot, ismét csak hiába. Eck Gyula válaszlevelében arra hivatkozott, hogy a MÚOSZ etikai bizottsága nemzetközi szervezet része, nem lehet utasítani. A KNEB végül nem cicózott tovább, hanem megfenyegette a Hazafias Népfront vezetőit, mire azok körlevelet küldtek a tagszervezeteknek, hogy nem adhatnak helyiséget a gyógymetszésről szóló előadásnak, a pomázi postán pedig a fiókot is meg kell szüntetni. Az oda érkező levelek visszakerültek a feladókhoz, a gyógymetszés ügye pedig elhalt.

– Mi lehetett a nagy ellenállás valódi oka? – kérdezem a 81 éves Kulin Imrét.

– Leginkább szakmai féltékenység. Gondold el, egy néhány elemit végzett parasztember bejön az utcáról és bizonyítja, hogy van annál sokkal jobb módszer is, mint amit az egyetemen addig tanítottak. Át kellene írni a szak- és tankönyveket, de mindenekelőtt el kellene ismerni az igazát. Ezért leginkább azt mondták, hogy túlságosan munkaerőigényes a gyógymetszés, ami tételesen nem igaz. Az első évben néhány órát ugyan igénybe vesz az átállítás, ám a fa már akkor meghálálja bővebb terméssel, utána pedig még kevesebb vele a munka.

– Mi történt később Hegedűs Antallal?

– Ausztráliába küldték előadásokat tartani a gyógymetszésről, onnan pedig Németországba. Amikorra hazakerült, kisemmizték, már nem volt hová mennie, hajléktalanszállón lakott, ahol az egyik társa egy sörösüveggel fejbe vágta, amibe belehalt.