'Eszem ágába sincs hozzámenni, ráadásul iszik, nem dolgozik, nyilván a pénzem kéne neki, de egyre hangosabban követel'

1947.
A vásárlási láz a háborús hírek miatt kezd általános jelenség lenni. A központi raktárakban 25 millió kiló só van, ennek ellenére dühöng a sóvásárlási láz. Októberben hatvan százalékkal nőtt a gyufafogyasztás, hasonló roham van gyertyáért, petróleumért. Ez a háborús pszichózis kezére jár a spekulánsoknak, okozója az általános drágulásnak, ami a demokrácia legfőbb híveiben, a munkásokban, a parasztokban és a tisztviselőkben kelt elkeseredést. És ez kedvez a háborús uszítóknak, mert megingatja a demokráciába vetett hitet!

1957.
Az Elnöki Tanács megszüntette a rögtönítélő bírósági eljárást. Ez az eljárás halállal bünteti a gyilkosokat, a gyújtogatókat, a rablókat, az engedély nélkül tartott lőfegyverek tulajdonosait. Az elmúlt év alatt elért számottevő sikerek tették lehetővé az átmeneti időre bevezetett rögtönbíráskodási eljárás megszüntetését. A rendelet hatálybalépése után az eddig folyamatban lévő ügyeket az általános szabályok szerint ítélő bíróságokhoz kell áttenni.

1967.
Régen nagyon erős ember volt az apukám, de egyszer beteg lett, megoperálták, azóta csak könnyű munkát vállalhat. Így lett halőr. Először a halászati és a horgászati szabályokat tanulta meg, mert ahány évszak, annyi a törvény. Megismert mindenféle dunai halat, mert akadnak ám ravasz emberek, akik könnyen becsaphatják azt, aki nem ért a mesterséghez. A Duna partját kerékpárral járja, már nem akar mást csinálni, csak télen mindig fázik, s alig várja a tavaszt.

1977.
Két gimnazista beszélget. Az egyik: Az évnyitón a vállára ütöttem, s azt mondtam, jó vagy nálam. A másik: És erre? Az egyik: Végigmért, és azt mondta, mellőzzem ezt a hangot, mert ő az új töritanárnő. A másik: És azóta? Az egyik: Azóta? A negyedik ötöst kapom töriből. Persze, már az évnyitón tudtam, hogy ő lesz a tanárnő. A papámtól kaptam a tippet, női főnöke van…

1987.
Magányos öregember bóbiskol a piactéren egy talicskán. Már a nagyapja, az apja is talicskakészítő volt, ő is az, illetve már ő is csak volt. Valaha évente ezer-ezerötszáz talicskát készítettek, ma már kézikocsival, utánfutóval fuvaroznak az emberek. Mikor a talicskát maga előtt tolva elindult hazafelé, utánanézve mondja egy utcaseprő: A talicskája nem eladó. Csak ürügy a piacozásra. Mert aki ötven évig minden piacon ott volt, az már nehezen tud meglenni piac nélkül.

1997.
Boldog házasságban és jólétben éltünk férjemmel és gyerekeinkkel, ám sajnos a férjem egy balesetben meghalt. A seb azóta sem gyógyul, a gyerekek hosszú ideig nem akarták elfogadni, hogy árvák lettek. Azóta naponta felkeres bennünket a férjem öccse. Eleinte csak segíteni jött, de most már egyre többször mondja, menjek hozzá feleségül, mert ma is él a régi szokásjog, hogy az elhunyt testvére veszi nőül az özvegyet, s neveli az árvákat. Eszem ágába sincs hozzámenni, ráadásul iszik, nem dolgozik, nyilván a pénzem kéne neki, de egyre hangosabban követel, most már az anyósomat is megnyerte magának. Hallom, hogy legközelebb a plébánost akarja rávenni arra, hogy figyelmeztessen a kötelességemre.

2007.
Tudják, ki a nemzet metronómja? Nos, Gerdesits Faszinak hívják, és a Quimby zenekar egyik oszlopos tagja. Ő nyilatkozott a Family Tugedör Plusz nevű minifesztiválon, ahol többek között fellép a Kutya Micsodája, a Dalok A Konyhából, és természetesen az Üllői Úti Fuck. Ez utóbbi együttes nevének megértéséhez csipetnyi angoltudásra van szükség, segítségül annyit, van némi köze Gerdesits keresztnevéhez… A jól csengő név már fél siker. Ugyan ki figyelne fel manapság egy olyan dögunalmas zenekari névre, mint mondjuk Omega, Illés vagy Metró?