'Mindenre lőnek, ami mozog - Mi meg szívesen látjuk őket…'

A forgalmat figyelő egyik dallasi térfigyelő kamerának köszönhető, hogy lebukott az 52 éves férfi – írta akkor a felvételt először közreadó ABC7, egy kaliforniai tévéadó. A felvételen látszik, ahogy a pasas egy többsávos autópálya szélén megáll a kocsijával, kinyitja az ajtót, majd a pórázánál fogva kihúz egy vonakodó kutyát az útra, és egy pillanattal később nélküle indul tovább.

Miután a felvételek bejárták a sajtót, a férfi feladta magát a rendőrségen. Azzal magyarázta a tettét, hogy a kutya a húgáé volt, aki arra panaszkodott, hogy rengeteg baj van vele. A férfi ellen most állatkínzás miatt indul eljárás. Az egyéves kölyökkutyát megmentették és örökbe fogadták.

Magyarországon nincs mindenütt térfigyelő kamera, de azért tudjuk, tapasztaljuk, hogy akad errefelé is jó néhány baromarcú. A kutya autóból történő kidobása is egyfajta gyilkosság.

A különbség: a tettes kezéhez nem tapad vér, mert a kivégzést rábízza valamelyik arra robogó autóra, esetleg a kóborrá változott kutyát kedvtelve kilövő vadászra.

Az ilyesfajta vadászokról ír régi levelezőnk, dr. Bókai Bátor is, aki a kutyák mellett más, védtelen állatokat is a védelmébe vesz.

„Én azon is csodálkozom, hogy a vemhes vagy a malacait vezető vaddisznó sem élvez védelmet. Hasonlóan nem tudom elfogadni, hogy a galambszelídségű, hazánkban is elterjedt balkáni kacagó gerle, vagy az utóbbi években városi madárrá lett örvös galamb is vadászat „tárgya” lehet. Egy puskás embertől hallottam, hogy az olasz vendégvadászok a cséplés után a kipergett szemekre jövő gerléket százszámra lövik halomra. A mészárlással telt nap végén aztán lefényképeztetik magukat a sok kis tetemmel körülvéve.

És mindezt nem is szadisták követik el…” Eddig a levél, amelynek utolsó sorával azért vitatkoznék. A Kutyaposta olvasói tudják: kibékíthetetlen ellentét van a Kutyapostás és a vadásztársadalom  között. Én azok közé tartozom, akik beteges szenvedélynek tartják a vadászatot, amely mára az eredeti jelentését feledve sima kivégzéssé, gyalázatos gyilkolássá változott. Csak a hangzatos hazugság maradt a vad védelméről, az erdőgazdálkodás fontosságáról…

A puskások között különösen visszataszítóak az olasz vadászok, akik mindenre lőnek, ami mozog. És azért járnak ide, mert az ő hazájukban gyakorlatilag már elfogytak a madarak, legyilkolták valamennyit. Mi meg szívesen látjuk őket…