Torokköszörülő papramorgó

A pálinkagyártás több évszázados hazai története - a többi égetett szeszes italhoz hasonlóan - a szeszgyártás fejlődésének útja is egyúttal. Oklevelek, iratok bizonyítják, hogy a gabonapárlat és a szesz fogyasztása már a XV. században is ismert volt mifelénk. (Bártfán például városi szeszfőzde üzemelt.)

A XVI–XVII. században jelenik meg az „égettbor” kifejezés, ami az olyan pálinkát jelenti, amit többnyire hibás borból főztek. De az iratok már nagy mennyiségű erdélyi silvóriumról (szilvapálinkáról) is számot adnak, és említést tesznek egyéb gyümölcsök lepárlásáról is.

A XIX. század elején a gabonapárlat, illetve a szilva és a törkölypálinka vitte a prímet, amikor azonban a század végére általánossá vált a krumpliból készült szeszes ital (amit nagy mennyiségben és olcsón lehetett előállítani), a pálinkaivás már-már össznépi alkoholizmusba torkollt. S mivel a főzőberendezések is igen kezdetlegesek voltak, leginkább csak durva „kerítésszaggató” minőséget produkáltak.

A XX. század első felében – a finomító lepárlóoszlopok használatával – terjedni kezdtek a jobb minőségű, kisüsti-jellegű párlatok, a szilva és a törköly mellett megjelent a barack- és az eperpálinka is.

A szocializmus éveiben a hibátlan gyümölcs lepárlása pazarlásnak számított, ezért az üzemi (állami) gyümölcspálinkák hulladékgyümölcsből készültek. (Ugyanez volt a házi pálinkák alapanyaga is, csakhogy itt a főzéshez még a szakszerűtlenség is társult.) A rendszerváltással születtek meg általánosan a ma már joggal elismert magyar pálinka előállításának gyümölcsminőségi és technikai feltételei.

A hatályos magyar pálinkatörvény értelmében a pálinka kizárólag erjesztett gyümölcs, illetve szőlőtörköly párlatát tartalmazhatja.
Alkoholtartalma legfeljebb 86, legkevesebb pedig 37,5 százalékos.
Ízesíteni, színezni semmilyen módon nem szabad, a cukor hozzáadása is tilos.
Az aszalt gyümölcsök csak a pálinka érlelésekor használhatók.
A kisüsti pálinka kétszeri szakaszos lepárlással készül, az érlelt pálinkát 3–6 hónapig fahordóban érlelik, az ópálinkát legalább egy, illetve két évig.
Az ágyaspálinka jellemzője, hogy legalább három hónapig együtt érlelik a gyümölccsel.

A pálinkát csak lassan kortyolgatva illik fogyasztani. Ha a kiürült poharunk alján pár cseppet hagyunk, s megszagolva hibátlan gyümölcsillatot érzünk, az a kiváló minőség jele.