A borzalmasság aszteroidája

Nem kell különösebb politikai érzék ahhoz, hogy a Donald Trump folyamatos Twitterüzeneit szorosan követők kétségbe vonják az elnök küszöbönálló londoni útjának lemondására adott magyarázatát. A terv az volt, hogy ő maga nyitja meg februárban ünnepélyes keretek között az Egyesült Államok nagykövetségének új épületét. Ahogy azonban Trump még múlt péntek hajnalban hírül adta, „nem nagy híve” a Temze déli partján felhúzott konstrukciónak.

A város egyik legelegánsabb kerületéből, Mayfairből való kiköltözésért elődjét, Barack Obamát tette felelőssé.

Ahogy az nem először fordult elő az amerikai vezetővel, előbb beszélt, mint ahogy mondandóját ellenőrizte volna. A valóságban a hozzá hasonlóan republikánus George W. Bush hozta meg a döntést, hogy a Grosvenor Square-i modern, mégis műemlékvédelem alatt álló székház nem felel meg a 9/11 utáni helyzetben szükséges biztonsági követelményeknek.

Az előírások miatt képtelenség lett volna ezekre alkalmassá tenni. Nem lehetett sem lebontani, sem lényegesen átalakítani a homlokzatát, így a State Department (külügyminisztérium) boldog volt, hogy 300 millió fontért el tudta adni egy katari befektetőkből álló csoportnak. További épületek eladása után a Battersea Erőmű közelében elhelyezkedő új nagykövetség 730 millió fontra becsült építési költsége nem jelentett extra kiadást az amerikai költségvetés számára.

A hétvégére az amerikai elnökhöz közel álló forrásokból kiszivárgott, hogy Trump azért állt el a Nine Elms körzetben található hipermodern, minden elképzelhető környezetvédelmi vívmánnyal és belső kertekkel ellátott követség megnyitásától, mert „nem kapott elég szeretetet” a brit kormánytól. Az elnök annak ellenére érez így, hogy múlt év januári beiktatása után Theresa May volt az első nyugati vezető, aki felkereste Washingtonban, sőt emlékezetesen kézen fogva sétált vele a Fehér Házban, és elhamarkodva hivatalos, állami látogatásra invitálta meg az Egyesült Királyságba. A hónapok múlásával Trumpnak meggyőződésévé vált, hogy a kormány hasonlóan gondolkodik, mint Sadiq Khan munkáspárti londoni főpolgármester és Jeremy Corbyn, az ellenzék vezére, akik nem rejtik véka alá az elnökkel szembeni ellenszenvüket, és ismételten hangoztatták, mennyire nem látják szívesen a szigetországban.

Frappánsan fogalmazott Emily Thornberry árnyék-külügyminiszter: „Trump a borzalmasság aszteroidája, aki becsapódott a Földbe.”

A munkáspárti politikusok megbocsáthatatlannak tartják Trump legutóbbi nyilatkozatát, amelyben Haitit, El Salvadort és az afrikai nemzeteket „pöcegödör országoknak” nevezte.

2017 során a látogatás a várható tiltakozások miatt egyre inkább lefokozódott, sőt még a terve sem hangzott el II. Erzsébet őszi parlamenti évadnyitó programbeszédében. Ettől függetlenül folytak az előkészületek. Az elnök joggal reménykedhetett legalább egy ebédben a Buckingham-palotában, de kifejezte azt az óhaját is, hogy kipróbálhassa a királynő balmorali kastélyához tartozó golfpályát.

Theresa May kormányfő azonban az utóbbi időben többször is hangot adott egyet nem értésének.

Bírálta például, amikor Trump újra tweetelte a szélsőjobboldali Britain First mozgalom üzeneteit, majd az ENSZ-ben rendezett szavazáson elítélte Jeruzsálem amerikai elismerését Izrael fővárosaként. A Downing Street egyik szóvivője szerint az elnöki vizit időpontja soha nem volt rögzítve, ami pedig a követség épületének átadásán a szalag átvágását illeti, az az „Egyesült Államok magánügye”. Ha az elkoptatott „különleges viszony” kifejezés nem is hangzott el, London biztos abban, hogy az elmaradt utazás ellenére az „erős és mély partnerség változatlan”.


R. Hahn Veronika, London