A király a spanom

A szerelemittas navarrai legények – a király és valóban lóvá tett lovagjai, akiket Telekes Péter, Wunderlich József, Medveczky Balázs és Csiby Gergely alakít, rengeteg energiát pumpálva az előadásba – felesküdnek arra, hogy a testi örömök helyett az aszkézist és a tanulást választják. Ám úgy járnak, mint a vizsgaidőszakban senyvedő egyetemisták, akiket végül elragad a bulizás meg a szerelem. Bebizonyosodott a tétel, ahogy a rendező is nyilatkozta: „Az emberi természettel ellentétes életet nem lehet élni.” Shakespeare komédiája tükröt és görbetükröt mutat a szerelmes embernek. Nem véletlen, hogy a Navarra királyához gurulós bőrönddel érkező négy hölgy szelfibotba illesztett tükörben illegeti magát. Bár a nők attól se riadnak vissza, hogy bugyit húzzanak a fejükre, végül mégis ők győznek a nemek csatájában.

A lányok – hogy finoman fogalmazzunk – az orruknál fogva vezetik e vígjátékban a férfiakat. E mezőnybe jól illik Don Armando, a hóbortos spanyol: e figurát Seress Zoltán játssza, s muszáj odafigyelni minden mozdulatára, szavára. „A király a spanom” – mondja lazán „barátom” helyett, és felismerjük benne a hatalomhoz törleszkedő örök alattvalót. Máskor Don Quijote alakját hozza kattogó ízületekkel, szerelmi hevületében már-már hősiesen. Ámor is feltűnik a komédiában – Tóth András e szerepben mindenkit szíven talál. Végül mi is kaphattunk egy nyílvesszőt, mert megszerettük a sodró lendületű előadást.