A szobrász, aki 'kijavította' Radnóti versét

1948.
Néhány esztendővel ezelőtt úri világ járt a hatalmas, sárga, budai villában. Bezzeg most, kipirult arcú, csupa élet parasztlányok dalolgatnak ott: a Dobó Katica népi kollégium növendékei. Takácsné, a nevelőtanár sóhajt: „Sajnos az élelmiszer kevés, a holnapi ebédre mindössze hat forintunk van, s ebből még babot se lehet eleget venni. Pedig étvágy van ám!” A lányok azonban még ettől se kedvetlenednek el, pedig padok helyett gyalulatlan lócán ülnek. A nevelőtanár augusztus óta napi tíz órát tanít, de még egy fillér fizetést sem kapott.

1958.
Egy-két évtizeddel ezelőtt aligha szóltak meg  valakit azért, mert az öreget kilökték az istállóba. De most már más a világ. Tudják az emberek, hogy Ny. bácsinak az istállóban egy fapriccsre szalmát szórtak, erre durva vászonlepedőt húztak, feje alá szalmavánkost tettek, s huzat nélküli, madzaggal összekötözött dunnát adtak neki takarónak. És az emberek szörnyülködnek, hogy miként a kutyának, Ny. bácsinak is elkülönítettek egy tálat, amiből elmosás nélkül eszi a levest, főzeléket. De most a falu lelkiismerete kopogtat ifjú Ny. I. tehetős megyaszói gazda házának ajtaján…

1968.
Ismét egészséges a „boldog ember”! A múlt év végén veszélyessé válható betegséggel szállították a fehérgyarmati kórházba Papp Mihály magosligeti lakost, Móricz Zsigmond „boldog ember”-ét. Csak most derült ki, mennyi ismerőse, barátja van Papp Mihálynak, aki az idén lesz 80 éves. A társadalom szinte minden rétegének képviselői érdeklődtek hogyléte felől. Sűrűn keresték fel pedagógusok, egyetemisták, agronómusok, diákok és mások, s vele együtt örültek gyógyulásának. Papp Mihály elhagyta a kórházat, ismét egészséges.

1978.
„Potencia” a jeligéje annak a 21 éves fiatalembernek, aki azt írja, hogy „nemileg tehetetlen vagyok”, majd kijelenti, „nem hiszem, hogy csak gátlásos lennék”. Levélírónk nem hiszi, én viszont állítani merem, hogy az, csak eddig még nem tisztázódott, hogy mi a gátlás oka. Nehéz elhinni, hogy valakinél hormonális zavarok lennének már ilyen fiatal korban. Pszichiáterhez forduljon, mert az első lépés az ok tisztázása a talpra állás felé. A második már lényegesen könnyebb.
(Buga doktor)

1988.
Unisex. Két hosszú hajú kéz a kézben slattyog a kisváros főterén. Napfürdőző apókák nézik a távolodó, nadrágkosztümös, csizmás fiatalokat. Ugyan, melyik lehet a lány? – kérdezi az egyik. Mintha gondolatát olvasná, a két hosszú hajú visszafordul: két lány. A bácsika fellélegzik: így már más. Miért? – firtatja a másik öregúr. Irigyelném a srácot, ha az egyik az lett volna…

1998.
Ha összeáll két pénzes ember, s egyikük ismeri az ábécét, máris könyvkiadót alapíthatnak. Ez még nem lenne baj, de működtetik is! Könyvnek nevezett „terméket” gyártanak és dobnak piacra. Bizonyára haszonnal, különben nem csinálnák. De milyenek ezek az úgynevezett könyvek! Van bennük nyelvhelyességi hiba, helyesírási ökörség, vannak viszont cifra betűk, csicsás díszítések. Olyan az egész, mintha valaki szőrös deszkából ütne össze egy bölcsőt, s arra festene míniummal tulipánokat.

2008.
„Élnek dolgozók itt, költők is bűntelen, / és csecsemők, akikben megnő az értelem” – ez a Radnóti-„idézet” olvasható a napokban felavatott veszprémi Brusznyai-emlékmű talapzatán. (Brusznyai Árpád az 1956-os forradalom veszprémi mártírja.) Csakhogy a szöveg nem pontos: Radnóti nem csecsemőket írt Nem tudhatom című versében, hanem csecsszopókat. Az emlékmű alkotója, Melocco Miklós, szándékosan formálta át a klasszikus sort, azt mondta: a „csecsszopó” kifejezés szerinte durva. Majd így folytatta: „Elintézem majd Radnótival a mennyországban.”