Meddő feleség? Terhes barátnő? Buga doktor sejtette a titok nyitját

1948. 
Az állni, járni kezdő kisgyermektől alig tud az édesanyja dolgozni, mert fél szemmel állandóan figyelni kell, nehogy kárt csináljon a kicsike. Falun fölfordított lyukas kasba állítják a kisgyereket, mint valami kalodába. Ez ártalmas, mert a gyermek, ha elfárad, nem tud leülni vagy lefeküdni. Ha rendes járókát nem tudunk venni, egy tisztára mosott deszkából léceket hasíthatunk, és magunk tákoljuk össze a járókát a szoba legvilágosabb sarkában. A padlóra előbb vastag réteg újságpapírt, azután puha pokrócot borítsunk, így a kicsike nem fázhat fel, s nyugodtan dolgozhatunk a ház körül.

1958. 
Egyéves a lottó. Tavaly március 7-én tartották meg az első sorsolást, és azóta, hétről hétre, fokozódott az érdeklődés. Tavaly óta összesen 2 374 934 nyertes szelvény akadt. Igaz, ötös találat mindössze csak 3 volt, de négyes már 1308, hármas több tízezer, kettes pedig kétmilliónál is több. A fogadók körében népszerűek a jutalomsorsolások is. Tíz jutalomsorsoláson 15 öröklakást, 10 Wartburg gépkocsit, 40 motorkerékpárt, 379 rádiót, 77 televíziós készüléket, 86 szobabútort, sok kerékpárt, mosógépet és más közhasznú tárgyat nyertek a szerencsés lottózók.

1968. 
Várható volt, hogy a néhány hete megjelent „Vigyázat, kényes!” című írásnak meglesz a maga visszhangja. A cikk a 14–18 éves lányok szexuális problémáiról szólt, ezért heves vita alakult ki. Egy nőolvasónk véleménye: „Ha úgy van, ahogy a cikk írja, akkor lassan elszaporodnak az olyanok, akik visszafejlődtek az állatokhoz. Mert minek nősüljön egy fiatalember, ha a szeretőjével úgy is tud élni, hogy nem köti le magát a családi életnek? Vagy ha megunta, választhat másik személyt. És minek a gyerek? Hiszen abortusszal megsemmisíthetik vagy állami nevelőotthonba tehetik. Így a nő csak közhasználati cikk lesz.”

1978. 
Hogyan lehetséges? – kérdezi olvasónk, hogy barátnője teherbe esett, pedig feleségét eddig még nem tudta teherbe ejteni, mert – állítólag – nemzésképtelen. Két ok lehet. Az első az, hogy nem levélírónknál van a baj, hanem a felesége meddő. A második meg az, hogy barátnője terhességének nem ön az okozója.
(Buga doktor)

1988. 
Meghívtak bennünket vacsorára, vittünk egy üveg elég drága italt, s azt hittük, hogy kitettünk magunkért. Aztán a háziasszony tálalt. Ismerem az árakat, hát majd’ elájultam a ráktól, a kaviártól, a bélszínszeletektől, a skót whiskytől meg a tortáktól. Nem akarok hazudni, de a hatszemélyes „egyszerű” vacsora alig került kevesebbe, mint az én havi fizetésem. Mit tehettem? Amikor visszahívtuk a társaságot, kölcsön kellett kérnem a barátnőmtől, hogy tartani tudjam a színvonalat.

1998. 
Ismeretlen tettes egy géppisztolysorozattal meggyilkolta a 44 éves Fenyő Jánost, többek között a Népszava és a Nők Lapja tulajdonosát. A megdöbbentő bűncselekmény Budán, a Margit utcában történt a kora esti órákban. Tucatnyi szemtanúja volt a gyilkosságnak, elmondásuk szerint a tettes gyalogosan, társa egy Mitsubishi gépkocsival menekült el a helyszínről. A rendőrség ellenőrzést rendelt el a fővárosból kivezető utakon, és a határőrség is megszigorította az őrizetet.

2008. 
„Én nagyon-nagyon büszke vagyok Hitlerre, mert legalább ő elmondta az őszintét.” Ezzel a mondattal, no meg náci karlendítéssel teremtett magának ismét jó néhány címlapot Fekete Pákó, a didikirály, a médiaszemélyiség. Az eset nem azért szomorú, mert él itt minálunk egy félanalfabéta, primitív ember, aki orbitális hülyeségeket beszél, hanem azért, mert ő a honi közélet egyik vezető arca. Nem kelhetne vele ismertségben versenyre sem Szent-Györgyi Albert, sem Wigner Jenő, sem Gábor Dénes; hozzá képest Kertész Imre még a fasorban sincs.