Ranschburg Jenő: A gyerekek számára 'a reklámok károsabbak bármilyen kriminél'

1948. 
A karácsonyi ünnepek előtt sok ezer ágrólszakadt, szegény ember várta a Népjóléti Minisztérium akciós csomagját. Akinek szíve volt, megmozdult értük. Így tettek a kunszentmártoni kommunisták is. A tiszaújfalui apácakolostorban hamarosan neszét vették, hogy a kommunisták is adakoznak. Nosza, a főnöknő útnak indította apácáit Tiszaug, Tiszasas, Tiszakürt irányába, s lelkükre kötötte, hogy a vallási félórákon figyelmeztessék a híveket: vigyázzunk a kommunistákra, el ne fogadjanak tőlük karácsonyi csomagot, mert oda lesz lelki üdvösségük.

1958. 
A múlt év szeptemberében érkezett Pusztai Balázs tanító Monok községbe. Előbb énekkart, majd zenekart is alakított az iskolában. Addig két szál helyi cigány zenélt a községben, akik az iskolai zenekar hírére hadat üzentek Pusztai Balázsnak. Nyíltan fenyegették: hagyjon fel a zenével, mert egyébként ők mennek az iskolába – tanítani. De ez nem volt elég: próba után rátámadtak a cigányok. Később egyikük még mutogatta is a kezét a kocsmában, melyen ott piroslott a tanító vére. Most mindannyian őrizetben vannak.

1968. 
Schirilla György, a Vasas kiváló sportolója jól sikerült élménybeszámolót tartott Kenderesen. A beszámoló után kérdésekre válaszolt, majd ő is feltett egy kérdést: miért nincs itt egy modern vendéglátó-ipari létesítmény? Örömmel hallotta a választ, mely szerint hamarosan, Sport néven, egy bisztró épül. Az avatásra Schirilla Györgyöt kérték fel, aki örömmel elfogadta a meghívást és megígérte, amennyiben az idő kedvező lesz, Budapesttől Kenderesig futva teszi meg az utat.

1978. 
A rúzsai Napsugár Termelőszövetkezet az 1976-os évi zárszámadó közgyűlésre bennünket, nyugdíjasokat is meghívott. Örültünk a meghívásnak, és részt vettünk a közgyűlésen, amelyet nagyon finom vacsora követett. Az akkori finom vacsora íze most, egy év után vált keserűvé számunkra, ugyanis zárszámadási vacsora címén mindnyájunk járandóságából levontak 120 forintot. Igazságtalannak és jogtalannak érezzük ezt az eljárást, mert ha előzetesen tudatják velünk, mibe kerül a részvétel, nem fogadjuk el a meghívást.

1988. 
Eltemettük Buga doktort, a Szabad Föld és kétmillió olvasó doktorát. A Gyalogdoktor éneke című versével búcsúzunk tőle. Gyaloglábon járok. / Gyalogszéken ülök. / Őszi szélben ázok, / nyári napon sülök. / Lábam alatt göröngy, / hónom alatt árok, / felém se köpnek / az egészségkirályok! / Gyalogutam körül / a bánatok nagyok, / azok közt kódorgó / gyalogdoktor vagyok! (…) Nem vágok vergődve búbánatot, eret. / És már nem kaparok körömmel kenyeret. / Akkor tudom, érzem / megyek… megyek… megyek… / A gyalogdoktorból / Szent Mihály lován / lovasdoktor leszek!

1998. 
Mindenfelől – elsősorban a televízióból – ömlenek a reklámok, a megszerzendő javak kínálata. Emiatt a gyerekben megvalósíthatatlan vágyak keletkeznek szinte parancsolatszerűen, úgyhogy előbb-utóbb már nem is latolgat, milyen úton szerezze meg azt, amire – úgy gondolja – múlhatatlanul szüksége van. Ha valaki elvégezné az ezzel kapcsolatos pszichológiai felméréseket, biztos vagyok abban, arra az eredményre jutna: a reklámok károsabbak bármilyen kriminél.
(Dr. Ranschburg Jenő)

2008. 
Magánkézbe került egy szovjet katonai temető a Somogy megyei Kiskorpádon. A temető egy mezőgazdasági terület közepén van, azonos helyrajzi számon egy gyümölcsössel, így lett az új gazdának a gyümölcsösön felül egy saját szovjet temetője is. A magyar állam megbízásából adta el valamelyik szervezet a sírkertet, amelybe 4 tisztet temettek el, és három tömegsír is van a körbekerített területen. Az adásvételt bonyolítja, hogy államközi szerződés tiltja katonai sírhelyek eladását.