Tűzgömb az égből

A hirtelen felvillanó és pár másodperc múlva kihunyó „csillagok” valójában meteoritok, melyek szinte folyamatosan záporoznak a világűrből felénk. A legtöbbje még a földre érés előtt elég, de akad, amelyik megérkezik. Közülük is az úgynevezett kabai kő a legismertebb, amely 1857. április 15-én csapódott be a település határában. A cipó nagyságú, 2,6 kilós követ a debreceni református kollégium őrzi. Az iskola természetrajztanára, Török József akadémikus volt az első tudós, aki megvizsgálhatta. Visszaemlékezéseit a kollégium gimnáziumigazgatójának, dr. Nagy Mihálynak az esetet feldolgozó könyvéből idézzük.

„Azon a tavaszi napon este 10 óra tájban Kaba egyik jómódú lakosa, Szilágyi Gábor a háza tornácán pihent, mikor is egy sajátos zörej által – mely az ő kifejezése szerint a mennydörgéstől egészen különböző volt – álmából fölriasztatott, s ekkor látott, egyébként felhőtlen ég és szélcsendes idő mellett egy szerinte kocsi nagyságú, vakító fénnyel világító tüzes testet, mely Földes helység felől, tehát délkeleti irányból jőve, ívképű útját mintegy négy másodperc alatt bevégezte.

Ezen tüneményt több szomszéd, sőt távolabbi helységek lakosai is észlelték, nevezetesen debreceni és karcagi lakosok is. Másnap korán reggel Szilágyi Gábor a tanyájára lovagolt ki, mikor is útközben lova egyszer hirtelen neki bokrosodva horkolni kezdett, s tovább menni nem akart; ő pedig a szekér-járta úton megpillantott egy fekete követ, mely a kemény földbe annyira be volt nyomulva, hogy fölülete éppen a földdel színelt. E fölfedezés dacára Szilágyink folytatta útját és csak estve felé tanyájáról visszajőve ment ki több szomszédokkal a hely színére ásóval és kapával fölfegyverkezve s a lebkövet kiásta.”

A kőnek tudományos berkekben hamar híre ment, neves műhelyek kértek és kaptak is belőle mintát, hogy megvizsgálhassák. A bécsi kancellária is bejelentkezett, de nem mintát kért, hanem az egész követ. A Bach-korszak legkíméletlenebb korszakát írtuk, amikor nemigen volt tanácsos a császári intézményekkel ujjat húzni, ám a debrecenieknek eszük ágában sem volt kiadni a követ. Közben a távoli kutatóműhelyekbe küldött minták elemzése is elkészült. A legfontosabb megállapítást Friedrich Wohler göttingai német vegyész tette, aki szerves eredetű anyagokat mutatott ki a kőben. Azóta CT-vel a belső szerkezetét is feltárták a leletnek, amely a naprendszer kezdeti, mintegy négy és fél milliárd évvel ezelőtti állapotát őrizte meg számunkra.