Szégyellem magam apám tetteiért

Bettina Göring, a fasiszta Gestapo létrehozójának unokahúga önként sterilizáltatta magát, hogy soha ne lehessen gyereke – még véletlenül se történjen meg, hogy olyan szörnyeteget hozzon világra, mint amilyen Hermann Göring volt. Az asszony Új-Mexikóban él, természetgyógyászattal foglalkozik.

– Harmincéves koromban köttettem el magam, akárcsak a bátyám. Jobban hasonlítottam Göringre, mint a saját lánya, és nem akartam továbbvinni a családi vérvonalat. A testvéremmel mindketten egyetértettünk abban, hogy jobb lesz így a világnak – mondta.

Katrin  Himmler,  az  SS  vezérének,  Heinrich Himmlernek az unokahúga kevésbé érez felelősséget a múltban történtekért. Egy izraeli zsidóhoz ment  feleségül.  Amikor  kislánykorában  először látta  a  holokausztról  szóló  dokumentumfilmet, képtelen volt abbahagyni a sírást, mert akkor értette meg, hogy a történelem egyik legbrutálisabb mészárosának a rokona. Mára azonban elfogadta ezt a tényt, hiszen úgy gondolja, őbenne nincs semmi „vérszomjas”.

Niklas Frank apja, Hans Frank volt felelős Lengyelország kifosztásáért, az ottani koncentrációs táborok felállításáért és rengeteg zsidó haláláért. A férfi jelenleg is Németországban él, s úgy gondolja, sohasem szabadulhat meg a múltjától, mindig szégyellni fogja magát az apja tettei miatt. A kísérteties emlékeket és a szomorú tapasztalatokat arra használja, hogy felvilágosítsa a neonáci párthoz csatlakozni kívánó fiatalokat. – A gyermekkoromból emlékszem egy délutánra, amikor azzal szórakoztattak minket, hogy a táborban raboskodók közé beengedtek egy szamarat. A szerencsétlen csontsovány férfiak megpróbáltak felmászni az állatra, s minél tovább megmaradni rajta. Ez persze nem sikerült, leestek, mi pedig jókat nevettünk ezen, aztán kakaót ittunk. Ezek a borzalmas emlékképek kísérnek minden áldott nap, ez minden, ami az apámról eszembe jut – mesélte.

Ennél kisebb terhekkel sem könnyű együtt élni, az  utódokat  általában  nyomasztják  az  elődeik bűnei. Már ha megérik. Rettegett Iván meggyilkolta, I. Péter cár pedig halálra kínoztatta a fiát. Sztálin lányáról a közelmúltban jelent meg egy életrajzi mű: elkényeztették, önfejű volt és meggondolatlan, csakis önmagának ártott.

– Sokan ferde szemmel néznek a leszármazottakra, mintha ők is felelősek lennének az őseik bűneiért. Csak a középkorban sújtották büntetéssel a családtagokat is, az újkortól alapelv, hogy a bűn személyes, miként a büntetés is. A gyilkos diktátorok gyermekeitől esetleg elvették jogtalanul szerzett tulajdonukat, megfosztották őket a kiváltságaiktól, de büntetésről nem tudok. Valljuk be, nem is volna igazságos – vélekedik Hahner Péter történész, egyetemi docens.

S mit mond a pszichológia? – Ahogyan számos függőség, úgy genetikailag az agresszivitásra való hajlam is örökölhető. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy az utódok ugyanolyan tömeggyilkossá válnának, mint a felmenőik – állítja Detre Annamária pszichológus.

– Nem mindegy, hogy valaki a családjától tudja meg az ilyen szörnyűséget, vagy titokban tartják előtte, s esetleg sokkal később, a kívülállóktól értesül minderről. Az utóbbi esetben sokkal nehezebb a feldolgozás, mert még azt a dühöt, kétségbeesést is kezelni kell, amit a leszármazott a hozzátartozói iránt érez a titkolózás miatt. A lelki feldolgozás egész életre szóló program, különösen, ha egyenes ági leszármazottról van szó.

Ugyanakkor a hárítás is lehet egyfajta megoldási stratégia. Ezzel felmenti magát az utód: én személyesen nem vagyok felelős a történtekért, nem tehetek arról, hogy ebbe a családba születtem. Sajnos nemcsak a múltban történt rengeteg kegyetlenség, hanem körülöttünk, a hétköznapokban is – és az elkövetőknek ugyanúgy élnek leszármazottaik. Jellemző, hogy az ilyen „örökséggel” terhelt utódok szociális vagy más segítő területen keresnek munkát maguknak, ezzel kompenzálva a megtörténteket. Vezekelnek azért, amit nem ők követtek el.