Mit eszik a kínai disznó?

A magyar árakat ugyanis a világpiaci változások mozgatják, azokat viszont a nagyhatalmi politika is érinti. Az utóbbi hetek egyik legfontosabb eseményeként az amerikai elnök kezdeményezésére – a világ számos országát keményen érintve – az USA jelentősen megemelte a bevihető fémek, nyersanyagok vámját. Ez alól ugyan egy sor állam kivétel maradt, de talán a leginkább érintett Kína nem. Peking egyből reagált, s egy sor termékre – benne számos amerikai mezőgazdasági anyagra és élelmiszerre – hasonlóan emelt vámot vetett ki. Emiatt aztán kétséges, hogy több tízezer tonna amerikai gabona, szója, feldolgozott és alapanyag vevőre talál-e Kínában, vagy máshol keres helyet magának. Mindenki találgatja, hogy mindez okoz-e túlkínálatot, lesz-e és milyen szintű árletörő hatása.

A világpiacon egyébként az incidens előtt lassú, de stabil áremelkedést figyeltek meg: a gabonafélék és az olajos magvak értékesítése után most tavasszal 10-15%-kal több bevételt könyvelhettek el a termelők, mint tavaly kora ősszel. Így élhették meg a honi növénytermesztők is, hogy 50 ezer forintot kapnak egy tonna kukoricáért, minőségi búzáért. Szintén keresett és jól eladható az őszi árpa, a napraforgó, a repce – bár az utóbbi két termény ára szinte megegyezik a fél évvel ezelőttivel.

Persze a helyzet ennél sokkal bonyolultabb: ha Kínába nem kerül be a 25%-os vámmal drágított több millió tonnányi amerikai szójabab, akkor (a baromfiéhoz hasonlóan) a kínai sertéstenyésztés és bajba jut, mivel a takarmány egyik fontos része a szója. Így viszont lehet, hogy a távoli ország kénytelen lesz az otthon meg nem termelt állatok helyébe sertéshúst importálni, ami viszont jót tenne az európai, közte a magyar termelőknek. Már csak azért is, mert tavaly nyártól kissé csökkent az oda irányuló import, ami miatt aztán az öreg kontinensen jócskán estek az árak, nálunk nagyjából 20-25%-kal. Ha beindulna az európai sertésüzlet, az meghúzná a takarmányok itteni keresletét is, ami viszont már árfelhajtó erőt jelent. Hogy végül is melyik hatás lesz nagy, illetve mikor éri el a piacokat, még kérdéses. Mint ahogyan az is, hogy lesz-e folytatása a kemény gazdaságpolitikai lépéseknek, amelyek kölcsönösen megnehezítik a két nagyhatalom közötti áruforgalmat.