Csoda a jövőből

Van, akinek tetszik a Fiat Multipla vagy a Kia Sound, másoknak pedig a legkevésbé. Nekem például a Toyota HC-R az egyik kedvencem, míg a barátom ufómutánsnak tartja.

Milyen a jó autó? Kicsi a légellenállása, suhan. A motorja erős, keveset fogyaszt. Belül kényelmes, ötletes. Nekem nem kell luxus, csupán, ami növeli a biztonságomat. Mások rácsapnak minden új extrára, amit csak megfizethetnek.

Milyen a praktikus autó? Ahol a figyelem legkisebb elterelésével is követni tudjuk a forgalmat, a tennivalókat. Minden kar és kapcsoló kézre esik, könnyen működtethető. 

Milyen a gazdaságos autó? Ritkán hibásodik meg, keveset fogyaszt, a kopó alkatrészei olcsón beszerezhetők.

E törekvések leginkább az autószalonokon bemutatott járműcsodákban testesülnek meg. A tanulmánykocsik legtöbbje persze ritkán – akkor is számos egyszerűsítéssel és némi visszafogottsággal – kerül tömeggyártásba. Viszont a Forma–1 világa – afféle próbababaként – élesben teszteli a technikai találmányokat, melyek aztán átszivárognak a mindennapi közlekedésbe is. A  márkák világseregszemléin, bemutatóin szintén fontos szempont a légellenállási értékkel dicsekvés. Ebben a legutóbbi nagy bejelentést a Mercedes tette: az A osztály új négyajtósa beállította a CLA 0,22-es légellenállási (Cw) rekordját. Márpedig hogy a kocsi alakja és felépítése miként befolyásolja a körülötte áramló levegő hatását, alapvető a használat gazdaságosságában. (Öszszehasonlításképpen: az áramlásra merőlegesen beállított síklemez Cwértéke 1.) A lényeg, hogy a karoszszérián ne legyen túl sok rés és kiálló elem. (Amúgy a hiányzó lökhárító vagy a fent felejtett tetőcsomagtartó, az utcai tuning-spoiler hatása a fogyasztásban is tetten érhető.)

S ha már a spórolásnál tartunk, ejtsünk néhány szót a (közel)jövő csodájáról, az üzemanyagcelláról, amihez hidrogén (tartályban) és oxigén kell. A manapság a létező legolcsóbban üzemeltethető elektromos kocsiknál a hamar lemerülő akkumulátorok szerepét e minierőművek veszik át, melyek kémiai reakció segítségével a járműben menet közben termelik meg az áramot, a károsanyag-kibocsátás gyakorlatilag nulla, a végtermék némi hő és vízgőz. A cellás autók egyegy tankolással képesek 400–600 kilométert megtenni, s a kúton – szemben az elektromos kocsikkal – három perc alatt(!) kilónként 8 euró ért megtankolhatók. Igaz, még nagyon kevés a hidrogéntöltő állomás, a hidrogén csak cseppfolyósan, –253 Celius-fokra hűtve, 700 bar nyomáson tankolható. Az ausztrál kormány tudományos ügynöksége kutatóinak sikerült a hidrogént ammóniává, s azt visszaalakítani, amivel a szállítás és a tárolás biztonságossá válhat. A nehézségek ellenére nem véletlen, hogy a Toyota és a Hyundai is több millió dollárt fektetett a technológiába, míg a Mercedes a Forddal és a Nissannal, a Toyota a BMW-vel, a Honda a Genaral Motorsszal folytat fejlesztéseket.