Fölvidít a kölesgolyó

Amit hatezer évvel ezelőtt már Mezopotámiában is termesztettek és napjainkban is a világ népessége harmadának naponta fogyasztott, alapvető élelmiszere (főként Afrikában és Ázsiában). A  középkorban hazánk egyik legfontosabb gabonája volt, idővel a kenyérgabonafélék, majd a rizs és a krumpli fokozatosan kiszorították. Legtovább az Alföldön tartotta magát, ahol a köleskása elmaradhatatlan része volt a táplálkozásnak. De készült belőle leves, gombóc, prósza, felfújt, használták töltelékként is például gombához. Napjainkban kenyeret is sütünk belőle, de élünk vele kásaként, köretként, édességként (2011-ben a kölestorta lett az ország tortája), a különböző ízesítésű extrudált biokölesgolyók pedig egyre népszerűbbek a fiatalok körében is.

A köles nem olcsó élelem, pedig maga a gabonaféle szerény talaj- és vízigényű, s minthogy rövid tenyészidejű, másodtermésként hasznosítható. Ugyanakkor mivel kevesebb a károsítója, bio termesztésre is alkalmas. Viszont egyenetlenül érik, ami igencsak macerássá teszi a betakarítását (viaszérésben kell aratni és azonnal tisztítani, szárítani, hogy minél kevesebb szem peregjen ki). Ezért a nemesítés fő iránya, hogy az újabb fajták többet teremjenek és mind nagyobb arányban érjenek egyszerre. Mert a gazdag tápanyagtartalmú köles érdemes arra, hogy olcsóbbá válva minél többek gyakorta fogyasztott élelmiszere legyen. Érdemei között elsőként említhetjük, hogy lúgosító élelem, a fogyasztásával fenntartható szervezetünk egészséges pH-egyensúlya (ami a betegségek megelőzésében fontos). Gluténmentes, így a lisztérzékenyek is fogyaszthatják. Kevés kalóriát, ugyanakkor sok rostot tartalmaz, a főtt köles jó helyettesítője/váltója lehet a reggeli zabpehelynek (előnyös azért is, mert hamar megfő). Emellett magnéziumban, B-vitaminban is gazdag, fogyasztása segíti az emésztést, és – a szervezet szerotonintermelését élénkítve – javítja a hangulatot. Ilyenformán a kölestorta, a kölessütemény vagy a köleskása a vidám hangulatú rendezvények letéteményese lehet.