Sportnapló

A  sport már csak ilyen. A jobbak győznek, a szerencsésebbek nyernek. Ami azonban talán aránytalan, az az a figyelem, amivel a magyarok kitüntetik „a végül-is-ígytudunk-focizni válogatott” szerepléseit. Mert nincsen abban semmi baj, ha a görögök legyőznek minket egy góllal, hiszen azt legalább berúgták – pontosabban fejelték –, és az észtek is hiába kaptak három gólt tőlünk, mi is ugyanennyit tőlük. Ennyi, pipa, lapozhatunk.

És lapozni is kell, mert azon rágódni nem érdemes, hogy miért nem jut előrébb a magyar csapat. Azon túl, hogy a győzelemhez többnyire mindig legalább egyetlen góllal többet kell rúgni, mint az ellenfél, nem elhanyagolható szempont az sem, hogy akik a pályára lépnek, ne csak tudjanak focizni, hanem jobban tegyék, mint az ellenfél. E két feltétel együttes teljesülését hívják eredményességnek. Minden egyéb csak nemzeti érzelem, haza fias büszkeség kérdése – vagyis az, ahogyan beszélünk a magyar fociról. Azt minden felnőtt ember képes eldönteni, hogyan áll ehhez, mint ahogyan még a gyerekek is látják, mi a különbség a felnőttek beszéde és cselekedete között. Nagyjából éppen az, ami a magyar labdarúgó-válogatott szereplése és aközött van, ahogyan folyton beszélnek róla.

Eközben rengeteg az olyan sportesemény, amiről beszélgetni kellene. Azt tudták, hogy jégkorongban a Fehérvári Titánok hatkettőre verték a Gyergyói HK-t, vagy hogy a DEAC idegenben három góllal jobb volt a Vienna Capitals II együttesénél az Erste Ligában? Vagy hogy Tadissi Martial, Hárspataki Gábor és Molnár Dániel is bronzérmet nyert Tokióban, a Karate1 Premier League olimpiai kvalifikációs versenysorozatán? Vagy hogy Pakler Zoltán sportlövő a mongol Enkhmaa Erdenechuulu oldalán ifjúsági olimpiai aranyérmes lett Buenos Airesben a légpuska vegyespáros versenyén? Vagy hogy a múlt hétvégén szerte a világon, így Magyarországon is népszerűsítették a fallabdát, s aki kíváncsi volt erre a sportágra, ki is próbálhatta?

Persze a sikereket szembeállítani a kudarcokkal nem mindig igazságos, elvégre a magyar labdarúgóválogatott is azért lép a pályára, hogy győzelemmel jöjjön le onnan. Ám a kudarcokról is fontos beszélni. Különben hogyan értékelhetnénk a sikereket?

FOTÓ: LIIS TREIMANN, PUZZLEPIX/AP