Rosszhiszemű szomszéd

A pincelejárót egy méter széles járdán keresztül közelítették meg, ami ily módon szintén a szomszéd telken volt. 2002- ben egy 12 főből álló társaság vette meg a szomszéd telket, amin társasházat akartak építeni. 2006-ban az egyik tulajdonos megvásárolta a többiek tulajdonrészét, így a telek az ő kizárólagos tulajdonába került. 2010- ben kerítést épített a telekhatárra, ezzel megakadályozta, hogy a szomszéd ház tulajdonosai megközelítsék a pincéjüket. A tulajdonosok pert indítottak azzal, hogy a jogelődeik 1965–1975 között elbirtoklással bejárási szolgalmat szereztek a szomszéd ingatlanon, ezért a bejárást számukra továbbra is biztosítani kell.

A szolgáló telek tulajdonosa arra hivatkozott, hogy a bejárási szolgalom nem szerepelt az ingatlan-nyilvántartásban. Az elbirtoklás az ő jóhiszeműen, az ingatlan-nyilvántartásban bízva, ellenérték fejében szerzett jogát nem érintheti.

A felperesek azzal érveltek, hogy 2006-ban, amikor a telek teljes tulajdonjogát megszerezte, a szomszédjuk földmérővel kimérette a telket. Legkésőbb ekkor fel kellett, hogy tűnjön az egyméteres járda, valamint a telekhatáron álló kapu. Tehát a szomszéd a vásárlás előtt már tudott a szolgalomról, sőt arra a tényre, hogy a szomszéd járdája az ő telkén áll, a földmérő figyelmeztette is.

Az alperes erre azzal válaszolt, hogy ő 2002-ben lett először tulajdonos, ilyen értelemben mindegy, hogy 2006-ban mit tudott vagy mit nem.

Az viszonylag egyértelmű volt, hogy a felperesek jogelődei elbirtokolták a telki szolgalmat, hiszen azt megfelelően hosszú ideig – a törvény tíz évet ír elő – zavartalanul használták. Viszont az volt a kérdés, hogy ez az ingatlan-nyilvántartáson kívül szerzett jog érvényesíthető-e a később szabályosan, az ingatlan-nyilvántartásban bízva tulajdont szerző szomszéddal szemben. A bíróság arra jutott, hogy igen. A 2002-es vásárlás egy megépítendő társasházban lévő lakás megszerzését volt hivatott megalapozni, ezt érdemben nem érintette volna a szomszédok átjárása. 2006-ban, a teljes telek megszerzésekor a vevő már tudta, hogy a valós helyzet eltér az ingatlannyilvántartástól, viszont abban bízott, hogy az ő bejegyzett tulajdonjoga erősebb lesz a szomszédok bejegyzetlen szolgalmánál – vagyis nem volt jóhiszemű.