Árulkodnak az illatok

Talán nem árt az elején tisztázni: Lipovszky Csenge nem az Orr néven emlegetett parfümőrök egyike, akik megalkotják az illatokat – őt mindig is az érdekelte, hogy mi zajlik az illat és az ember között. „Gyakran látom, hogy szülők nem engedik szaglászni a gyerekeket. A szaglás az ösztönnel és az érzelmekkel van összefüggésben, de a modern európai társadalom ezt szereti tabusítani, a tiltással egyszersmind azt üzenve: uralkodj az ösztöneiden!” Ő maga ugyan sosem volt mindent megszagoló gyerek, de minden gyerekkori emlékének ma is fel tudja idézni az illatát. Egyetemista korában fedezte fel magában a szagok iránti érzékenységet. Pécsen irodalomtudományt és esztétikát hallgatott, szabadidejében pedig illatokra vadászott. Akkoriban Magyarországon még nem léteztek a ma ismert nagy drogérialáncok, legfeljebb eldugott kis illatszerboltokban találkozott parfümökkel, sőt különleges niche parfümöket csak a határon túl lehetett „kóstolgatni”. Olyan parfümök, parfümházak, parfümcégek kapják a niche jelzőt, amelyek általában kis manufaktúrában dolgoznak, természetes és válogatott alapanyagokkal, alkotói szabadsággal. Csenge ezeken a felfedező utakon jött rá arra, hogy a szagok roppant erős szellemi és érzelmi hatással vannak rá.

Diploma után a média világában helyezkedett el, de a családalapítás után nyilvánvalóvá vált, hogy a tévés szerkesztői állása helyett gyerekbarát hivatás után kell néznie. És Csenge ment az orra után! Az idők során egyre több parfümöt gyűjtött és autodidakta módon képezte magát: angol nyelvű publikációkat, hiteles szakemberek naplóbejegyzéseit olvasta. A szaglás és az illatok tudományát ugyanis nem tanítják sehol, egyedül kellett kitaposnia az utat. Illattapasztalatait népszerű internetes fórumokon és a Scent Poetry (Illatköltészet) elnevezésű saját blogján osztotta meg.

Ízig-vérig esztéta, most már az illatoké: „Számomra az illatok műalkotások, a szaglás pedig egy titokzatos, akár önismereti és terápiás mélységekbe hatoló folyamat. Az érdekel, mi történik az emberekben egy illat hatására. A szaglás több információt árul el rólunk, mintsem gondolnánk. Ma már egyre több ember kíváncsi arra, hogy milyen illat illik hozzá, ebben kérik a tanácsomat. Ugyanúgy szeretnék tudni, mint mondjuk a horoszkópjukat.

A vezető banktisztviselő hölgy, akinek mindennap kőkeményen helyt kell állnia egy alapvetően férfivilágban, azzal a konkrét kéréssel kereste meg hazánk egyetlen illatesztétáját, hogy szüksége lenne egy hársfaillatra. „Virágnyelven” meg tudta fogalmazni, hogy egy lágyabb, nőiesebb illatra vágyik, de ezen a terepen bizonytalanul mozgott, nem tudott egyedül dönteni. Közösen megtalálták a hozzá illőt. „Évente 600–1000 új illat születik a világon, könnyű elveszni a rengetegben. Én senkinek nem mondom meg, mi tetsszen neki, csupán olyan légkört teremtek, hogy elhiggye, amit az orrával érez. Hallgatni a belső hangokra – ez még nehezen megy az emberek többségének, gyakran előítéletesek, cenzúrázzák magukat.”

Csenge szereti követni az illatok és az emberek sorsát, így tudja, hogy a banktisztviselő hölgynek például újra bensőséges lett a kapcsolata a férjével. Szó sincs szerelmi bájillatról, nincs ebben semmi ördöngösség: az illatok visszahatnak ránk, formálódunk a választott illathoz.

Ahogyan az a biológusnő is, aki évekig szolid virágillatot fújt magára, aztán egyszer csak olyan parfümbe szeretett bele, amely az Ezeregyéjszaka bujaságát idézte. Később kiderült, hogy évek hiábavaló próbálkozásai után fogant meg a babája. Nyilván az új illat is több önbizalommal vértezte fel nőiességének megélésében.

Sorjáznak a történetek. „Minap járt nálam egy fiatal férfi, aki undorodik a virágoktól, viszont a gasztronómiában rendkívül nyitott, minden élvezetet megenged magának. A rózsavíz illata taszította, miközben indiai étteremben megissza a rózsavizes limonádét. Szagláskor az ösztönöknek és az érzelmeknek kell teret engedni, ám ez a férfi különösen elfojtja ezeket. Eljött hozzám, hogy tanítsam meg táncolni, de egyelőre csak a kezdő lépéseknél tartunk. Találtunk neki egy hűvös, visszafogott illatot, de házi feladatként arra kértem, mindennap csepegtessen pár csepp rózsavizet citromos vízbe és igya meg. A rózsa az érett nőiség, az anyaság, a gondoskodás, az elfogadás, a lágyság, a melegség üzenetét hordozza – lássuk, mi sül ki abból, ha ezzel táplálja magát! Kicsit hasonló vagyok a grafológushoz vagy az asztrológushoz: a megnyilvánulások, jelek alapján illatokból rakok össze egy olyan személyiség-szótárat, ami a másik számára érthető.”

Sokan mindezt gazdagok úri huncutságának gondolják, holott „mindenféle hús-vér emberek” kérik Csenge segítségét: kutatóorvos és paleontológus, rendőrségnél és építészirodában dolgozó egyaránt. Nemegyszer valaki hónapokig a konyhapénzből gyűjtöget egy vágyott illatra, mert az számára olyan biztonságot, láthatatlan védőhálót jelent, hogy visszatérül a néhány tízezer forintos befektetés.

Magyarországon nincs igazán illat- és szagkultúra, leginkább a fiatalok azok, akik nyitottabbak és vállalkozóbb kedvűek. Jellemzően nehezen nyilvánulunk meg, szóban, gondolatokban, öltözködésben – és ez árulkodik abban is, hogy az illat nem lényeges tényező az életünkben, legfeljebb higiéniai céllal, és kevésbé önkifejezésül használjuk. A szakember amondó, hogy az ember folyamatosan változik, és vele együtt az illatízlése is. Míg mások az illatban is az állandóságot várják el.

Bizony, nagy kihívás kilépni a komfortzónánkból. Ugyanakkor egyre több emberben ott lapul az új iránti fogékonyság. Csenge a személyes tanácsadáson kívül többek között céges rendezvényeken, csapatépítő tréningeken, parfüm- és borvacsorákon segít fejleszteni az érzelmi intelligenciánkat, hogy az illatok segítségével közelebb kerüljünk önmaguk megismeréséhez.

NÉMETH ANDRÁS PÉTER FELVÉTELEI