Ikreket jósol a cseresznye

Rózsafüzér a bölcsőben? A paraszti világban nem csupán képzelték, hogy veszély fenyegeti az egy évnél fiatalabb gyermekeket, de a magas csecsemőhalandóság miatt sokáig ez így is volt. Az újszülötteket mágikus védelmet nyújtó tárgyakkal próbálták megóvni: a párnájuk alá Bibliát tettek, a pólyájukba szentképet dugtak. Egyébként esküdtek rá, a sírós újszülött a keresztelés után megnyugszik. Burokban születni nagy szerencsét jelentett, ezt annyira komolyan vették, hogy a kiszárított burkot felnőttkorában is zsebben hordta az illető, abban a hiszemben: így a puskagolyó sem fog rajta. Egyes tilalmak részben hasznosak voltak: a gyermekágyas nő nem húzhatott vizet a kútról, mondván, akkor nem lesz tiszta az ivóvíz. Ám így legalább nem emelte meg magát a hat hétig kíméletre szoruló asszony. Éhínség idején bevált szokásnak számított, hogy a várandósnak előteremtettek minden ételt, amit csak megkívánt. Hogy mire éhezett, abból – ultrahang híján – a baba nemét próbálták kitalálni: úgy tartották, ha édesre vágyott, leánya lesz, ha sósra, akkor fia. Ha páros gyümölcsre, cseresznyére fájt a foga, az ikreket jósolt. Mi igaz ebből? A mai orvosok szerint a kívánósságnak élettani oka lehet, azt jelezheti, hogy milyen nyomelemekre, ásványi anyagokra, aminosavakra van szüksége a szervezetnek a terhesség idején.

A várandós nő bátran repetálhat, mert kettő helyett kell ennie – e „népi bölcsesség” máig tartja magát. Dr. Angyal Géza szülész-nőgyógyász főorvos szerint ez is csak tévhit: – A kismamának csupán napi 300 kalóriával kell többet bevinnie a szervezetébe ahhoz, hogy a baba ellátása tökéletes legyen. Nem a mennyiség, hanem a bevitt anyagok minősége a fő kérdés. Az sem jó persze, ha a kismama egy dekát se szeretne hízni. A baba, a méhszövet megnövekedett mennyisége, a magzatvíz, a placenta mind olyan képletek, amelyek többletsúlyt jelentenek. Összesen azonban ez nem több mint 7–10 kilogramm, vagyis a terhesség alatt 20 kilót hízni se nem normális, se nem egészséges. Az ideális súlygyarapodást támogatja a jól választott várandósvitamin – véli a főorvos. A koplalást sem ajánlja: a terhesség alatt a diétákkal óvatosan kell bánni. Ilyenkor diétát csak az orvos beleegyezésével, utasítására folytassunk, mert árthat a babának.

A kismamák a csecsemőjük gyarapodása miatt is képesek aggódni. „Lehetséges, hogy nem elég tápláló az anyatejem?” – merül fel a kínzó kérdés. – Sok kismama rettegve eteti a gyermekét, és minden alkalommal mérlegre is teszi, majd kétségbeesik, ha a mért értékek nem egyeznek az interneten talált adatokkal. Egyesek tévesen azt hiszik, a tejük túl zsíros vagy túl vizes. Ilyenkor akár fogyókúrára is fogják a babát, mondván, ha most ilyen hurkás, mi lesz vele 16 évesen. Ez azonban hatalmas hiba, és komolyan veszélyezteti a kicsi egészségét, fejlődését! – figyelmeztet Ratkó Tünde szülésznő. Mi a megoldás? – A szoptatásnál először egy vizesebb, szomjoltó, immunerősítő anyagokban gazdag tej jön, ezután következik az úgynevezett hátsó tej, amely zsíros, kalóriadús. A kismamák ott követik el a hibát, hogy túl sűrűn cserélgetik a babát a mellen, így előfordulhat, hogy több vizesebb állagú tejhez és kevesebb zsírosabbhoz jut a kicsi. A szoptatásnál ezért figyeljünk arra, hogy a baba kiürítse a mellet, és csak ezután tegyük a másikra, ha még éhes. A szoptatás idején ügyeljünk a kiegyensúlyozott táplálkozásra, és mozogjunk is, de egyszerre ne sokat, ne erőltessük meg magunkat – tanácsolja a szülésznő.

FOTÓ: FORTEPAN