Keletről jön a fény

– Roppant impozáns a Múzsa-díjas elődök névsora! 

– Bizony, többek között Marton Éva operaénekes, Müller Péter Sziámi költő-énekes, az operafesztivál ötletgazdája és Kabdebó Lóránt irodalomtörténész, egyetemi tanár részesült már a nívós elismerésben. Férfiasan bevallom: sírtam. Pláne, amikor a bejelentéskor a Miskolci Egyetem rektora 15 percen keresztül csak jókat sorolt rólam – miközben előtte, az elmúlt 40 évben tanár még jót nem tudott mondani! 

– A hagyomány szerint minden évben a magyar kultúra napjához kapcsolódóan szervezik a díjátadó gálát. A hóhért akasztják január 19-én?! 

– Ez kemény lesz: gálaműsor egy stand up comedys humorista tiszteletére a Miskolci Nemzeti Színházban, meglepetésekkel tarkítva! Olyan ez, mint egy életműdíj a pályám végén. Az első gondolatom az volt: fel kéne hívni a belgyógyászomat, nem titkol-e valamit az állapotomról a múltkori vérvétel óta?! 

– A szakmai díjak sorában – a rádiókabarés alkotóközönség tagjaként Pulitzer-díj, aztán Bonbon-díj, Karinthy-gyűrű – hol kap helyet a Múzsa-díj? 

– Lassan már csak A hős szovjet anya kitüntetés hiányzik a re pertoá romból… A Múzsa egy másik polcon lakik majd. Ez a díj azt jelzi: észrevették, hogy szeretem őket. Keletről jön a fény, nem igaz?! Hatalmas lokálpatrióta lévén a Borsodi homályos című önálló műsoromat is így kezdem: Aranyosi Péter vagyok, Budapesten élő miskolci – így is élem meg, és ez már így marad. Egyébként érdekes, hogy Miskolcon eddig még nem adtam elő, és most – a január 4-i, fővárosi, nagyszabású, kongresszusi központbeli fellépést követően – a díjátadó gála előtt néhány nappal, január 15-én, mintegy a műsor országjárásának záróakkordjául éppen a szülővárosom sportcsarnokában mesélek majd, magunkról. 

– Szóval ezúttal olyanok is ülnek majd a lelátón, akikről ezek a történetek szólnak.

– Így igaz, a Borsodi homályosban többek között a barátaimról, alkeszokról, miskolci arcokról mesélek. És ezúttal ott lesz személyesen Béla, Sityu, Ferkó. Természetes az anyukám is meg az öcsém, aki hozzám hasonlóan fanatikus Diósgyőr-szurkoló, és betonnal dobál mindenkit. Nagyon fontos nekem ez a fellépés, én Miskolcon szeretnék próféta lenni. 

– Ha mindezek után átadják a Múzsa-díjat, akkor tényleg strapabíró ez a régió, mindent kibír! 

– Nem tudom szépíteni: ez egy kemény szocioanyag – előre szólok: még több csúnya beszéddel –, az én sajátos olvasatomban. Ha valósághűen mesélnék, ahogy az Borsodban megtörtént, inkább sírnánk rajta, mint nevetnénk. Szoktam mondani: a borsodiak nagyon szerencsések, mert a Jóisten a tenyerén hordozza őket. Csak néha összecsapja...

NÉMETH ANDRÁS PÉTER FELVÉTELE