Pillantás az égre

Mert, persze, tényleg a pillanat tört része alatt porrá égne minden, ha a Nap korongja elérné a Földet, de az ember, amióta csak felnézett az égre, és meglátta a csillagokat, arra vágyik, hogy elérje azokat. Napunk, ez a sárgás égitest a csillagok között csak közepes méretű, erejét sok más izzó égi gömb meghaladja, ám a földi lét nélküle aligha volna ilyen, mint amilyennek megéljük. Az ember számtalan meséjébe, történetébe, vágyába, versébe, dalába belefoglalta már a csillagokat; népek, nemzetek imádkoztak hozzá, kérték tőlük sorsuk jobbra fordulását. Sőt az ember jellé, szimbólummá formálta a csillagokat, felruházva mindet valamilyen jelentéssel, erővel, s bár mind emberi képzelet szüleménye, akadnak közöttük olyanok, amelyeknek isteni erőt tulajdonítanak.

Ilyen szimbólumból sokféle van. Akad köztük olyan is, amelyik még csak nem is csillag. Ilyen például az Esthajnalcsillag. Mert az égitest, amely kétségtelenül igencsak fényes pont az éjszakai égbolton, valójában bolygó. Csak a Nap sugarait veri vissza úgy, mintha csillag volna, és éjszaka nála csak a Hold világít fényesebben. Nevét egy római istennőről, Vénuszról kapta, aki a szépség szimbóluma, de fényességébe egykor az aztékok is a nőiség erejét vélték belegondolni. Az ókori egyiptomiak a magzatot tartották olyannak, mint a csillagként világító bolygót, mely erejét a Napból kapja.

A csillagalapú szimbólumok jelentése amúgy kultúránként változik. Ahogyan az is fontos, hány ágú az a csillag. Miközben tudható, hogy a csillagok gömb alakúak – igaz, fényüket minden irányban sugározzák. Egyágú csillagot nem nagyon használnak sehol, hiszen az éppen azt nem tudja megmutatni, ami a többágúakra jellemző: kiterjeszteni erejét, irányát, fényét, hatalmát. Az egyágú csillag így legfeljebb maga a pont lehet, mindennek a kezdete és kiindulása, az állandóság megtestesítője. A kétágú csillag legfeljebb kiöblösödő egyenesként értelmezhető, de ez a szimbólum a kezdet és vég állapotát, az ellentétek erejét hordozza magában, egymástól szétfutó energiát közvetít.

A többágú csillagok azonban már széles körben elterjedt ábrázolások, így jelentésük is eltérő lehet – függően attól, ki magyarázza azokat. Ha a háromágú csillag – legtöbbször egyenlő szárú háromszög formájában jelenik meg – például csúcsával felfelé mutat, akkor az a szellemi világhoz való törekvést szimbolizálja, míg ha lefelé, akkor az anyagihoz. Ha két háromágú csillagot rakunk egybe, megkapjuk az úgynevezett Dávid-csillagot, a zsidóság szimbólumát, ami jelképezi Dávid pajzsát, de magában hordozza azt is, amit Indiában szintén használnak: a szívcsakra szimbólumát, ami az energiák tökéletes áramlását, az ellentétes világok harmóniáját hirdetik, a föld és ég találkozását, az égtájakat. Mindezt egy körben ábrázolják, lótuszlevelekkel díszítik, ami a mindenség teljességét jeleníti meg. 

A négyágú csillagot ábrázolhatják négyzetként és keresztként is. Utóbbi jelentése a keresztény világban sokkal több, mint pusztán égtáj- vagy harmóniajelölés, hiszen szimbolizálja Jézus vagy András keresztre feszítését. De csillagformát ad a jeruzsálemi kereszt, a kelta kereszt vagy éppen a máltai kereszt is – miközben jelentésük alapvetően a hitvilágukból meríti a magyarázatot: például evangéliumokra utal vagy a lelki tisztaságra, könyörületességre, irgalmasságra, vigasztalásra, szegénységre, szelídségre vagy éppen az igazságra és békességre törekvésre, Krisztus követésére. Érdekesség a keresztforma és csillag találkozásánál, hogy a déli félteke éjszakai éggömbjén például négy csillag (Acrux, Mimosa, Gacrux, Crucis) adja ki a Dél keresztje formációt, ami alapján a hajósok egykor tájékozódni tudtak a tengeren.

A pentagramma, vagyis az ötágú csillag is gyakori ábrázolási forma, ami jelképezheti az öt érzéket (látás, hallás, szaglás, ízlelés, tapintás), az őselemeket (föld, víz, tűz, levegő, szellem), de szimbolizálhatja a Vénusz Nap körüli pályájának rajzolatát is. Emellett utalhat öt nevezetes, egykor erővel felruházott bolygóra (Merkúr, Mars, Vénusz, Jupiter, Szaturnusz), s azonkívül, hogy a tökéletesség szimbólumának tekintették, fejtetőre állítva az ördög jelenlétére is utalhat. Leonardo Da Vinci híres Vitruvius-tanulmányában az emberi test méretarányát ábrázolta az ötágú csillagban, ami szintén a természet tökéletességére utal.

Csillagokból nem lehet kifogyni, ha történeteket akarunk hozzájuk gyártani. Kisajátíthatja azt akárki, ha befesti például vörösre, megbélyegezhet vele bárkit, ha például sárgára színezi, de az ember bármennyire igyekszik is ellopni a csillagokat, birtokolni azokat, akárcsak szimbólumként, tudni kell: az ember még nem volt sehol, amikor már csillagok ragyogtak, és még az is lehet, hogy csillagok akkor is lesznek, amikor már nem lesz olyan, aki gyönyörködhetne bennük.

FOTÓ: SHUTTERSTOCK, LEONARDO DA VINCI: VITRUVIUS-TANULMÁNY (1492 KÖRÜL), AFP/LEEMAGE