Műhamburger, műtojás

De időről időre hallhatunk műhús-, műtojás-előállítási kísérletekről is, amelyek napjainkban különösen nagy lendületet kaptak. A műhús pártján állók részben Kína megnövekedett húsigényével, részben pedig környezetvédelmi megfontolásokkal indokolják a céljaikat. Számításaik szerint a műhússal jelentősen csökkenne a világ szén-dioxid-kibocsátása (mivel ennek tetemes része az állattartásból származik), másfelől a hús így jóval kisebb földterületen és kevesebb energiával lenne előállítható.

A laboratóriumi hús gyártásában az Egyesült Államok és Hollandia kutatóállomásai versenyeznek. A hollandok módszere a marha izomszövetéből kivont őssejten alapul, ami valóban csodákra képes. Az őssejtet táplálják, szaporodásra ösztönzik (három hét alatt legalább egymillió őssejt keletkezik így), amelyek centiméternyi cérnavékony „izomcsíkokká” állnak össze. Ezt a masszát élelmiszerfestékkel vörösre festik és zsírral dúsítják (hogy legyen valami íze is), majd formába öntik és rögzítik az állagát. Az így nyert hús csaknem olyan, mint az igazi – mondják a szakértők –, csak a zamat hiányzik belőle. Az amerikai módszernél nem egy sejt, hanem az élő állatból vett szövetrész a kiindulás, amelyet megszaporítva tízezer marha húsának megfelelő mennyiségű műhús állítható elő.

Amerikában már reklámozzák az egyik ottani cég szintetikus tojását, amelynek előállítása során a mungóbab kivont fehérjéit más fehérjékkel elegyítik, a masszát fölhevítik, aminek eredményeként a tojáshoz hasonló terméket kapnak. (Ugyanez a cég lázasan dolgozik azon is, hogy a fehérjében ugyancsak gazdag baromfitollból gyártson szintetikus csirkehúst.) E pillanatban a szintetikus tojás, csakúgy, mint a laboratóriumi hús, még jóval drágább, mint az eredeti, de a kutatók bíznak abban, hogy hamarosan versenyképes árakon lesznek megvásárolhatók.

FOTÓ: ROBYN BECK, AFP