Sportnapló

A fiúknál ötkarikás bajnokunk balszerencsésen versenyzett: három versenyszámban is kizárták, így a finálékban nem mutathatta meg tudását. Pedig amint a verseny előtt elmondta, kiváló formában érkezett a bolgár fővárosba. Az 1500 méteres táv elődöntőjét remek eredménnyel megnyerte, aztán a bírók némi videózás után kizárták – amit még jó ideig vitattak a magyar érdekeltek –, így a döntő nélküle zajlott. Ebben a számban Burján Csaba a B döntőig jutott, végül a 13. helyen végzett, ez a teljesítmény elfogadható. A közjáték ellenére Liu Shaolin Sándor megmutatta, hogy igazi sportember: rajthoz állt 500 méteren, a selejtezőből és a középdöntőből is remek futással jutott tovább – a döntő kapujáig, mert ismét kizárták. Az a szabály, hogy a második rossz rajt után az ismételten korábban indulót kizárják, sajnos ezúttal a mi fiunk lába hamarabb mozdult, még mielőtt a rajtpisztoly eldördült volna. Itt nem lehetett helye vitának, bajnokunk is elismerte, hogy hibázott. Mentségére sok mindent fel lehet hozni, elsősorban a nagy elvárást – amit az olimpiai bajnoki cím jelent – nehezen viselhette. Bizonyítani szeretett volna mindenáron – ám már az előző számában is kizárták.

Akadt azért jó hír is: a váltó bejutott a döntőbe, így az egyéni számban gyengélkedők számíthattak rá, hogy majd a stafétában javítanak. A fiúkra várt még az 1000 méteres futam is, miként rajthoz álltak lányaink is. Sajnos Liu Shaolin Sándor újra a kizárás sorsára jutott… Ezt a balszerencse-sorozatot részben az igazságosztók számlájára is írhatjuk, ám az biztos, hogy versenyzőink nem a csúcsformájukban utaztak a világbajnokságra, ami vonatkozik a fiúkra és a lányokra egyaránt. A férfiváltó maradt az utolsó szalmaszál, amibe kapaszkodhatott a küldöttség. Nos, ez a szalmaszál is vékonyra sikerült: Dél-Korea és Kína mögött úgy lett harmadik a váltó, hogy az oroszok egyik embere az előttünk lévő pozícióból kicsúszott, így az ölünkbe hullott a bronzérem. Tehát a medál zárásként, az utolsó pillanatban azért megszületett. Szerepeltünk már ennél jobban is a jeges világ ellen olimpián és Európa-bajnokságon egyaránt, de most ennyi sikerült. Szófia nem lett a mi világbajnokságunk, az évközi jó eredmények nagyobb sikereket ígértek. Ha viszont azt nézzük, hogy régebben a téli sportversenyekre csak legyintettünk, most az érdeklődésünket össze sem lehet hasonlítani a korábbi években tapasztaltakkal. Megnőtt az étvágyunk!

FOTÓ: ILLYÉS TIBOR