Trükköznek a kereskedők

Rengeteg termék hívogat bennünket a bevásárlóközpontokba, s bizony, ha már beléptünk, a vásárlásra csábító kereskedői fogások garmadája zúdul ránk. Kezdjük ott, hogy vagy egy kosarat cipelünk magunkkal végig a kasszáig, vagy a kényelmes bevásárlókocsit választjuk, amibe persze jóval több árut pakol(hat)unk. A „kábítás” első eleme, hogy a bejárathoz közel található zöldség-gyümölcs pultok, az illatozó kifli és zsemle a frissesség látványával fokozzák a vételi kedvet. Az is természetes, hogy a kereskedők a jobb és így drágább termékeket szemmagasságban helyezik el, a rengeteg gondola előtt elhaladva legyen időnk a felső vagy az alsó tárolórészeket végigböngészni. A szembetűnő feliratokkal, ábrákkal operáló árut a fenti, míg a legkeresettebbet az alsóbb polcokon találjuk. Az egyes termékcsoportok olcsóbb tagjait előre, míg a drágábbakat hátrább teszik a sorokban. Hasznos a szemünket a kínálaton minden irányban „végiglegeltetni”, mert ezzel sokat spórolhatunk.

Ne hagyjuk magunkat: habár a napi cikkek – pékáru, tej – többnyire az áruház leghátsó részében, egymástól jó messzire kelletik magukat, az odáig vezető úton ne engedjünk az árudömping hívogatásának. Ez érvényes a csak alkalmanként keresett ajándékokra, idényárukra is, amelyeket erősen szeretnénk a magunkénak tudni – például könyvek, gyermekjátékok, iskolaszerek, kerti eszközök –, értük tehát akár keresztül-kasul bejárjuk a vásárteret, s útközben bőséges magakellető kínálat ösztönöz meg-megállásra. Egyes áruházak ezért is rendezik át időről időre a gondolák készletét, hogy kizökkentsenek bennünket a rutinból választott útvonal „egyhangúságából” – tisztában vannak vele, hogy a legtöbben általában a bevásárlótér nagyjából egynegyedén bandukolunk végig. Hasonlóképpen működő fogás, hogy a népszerűbb áruféléket – zöldség-gyümölcs, húskészítmény, tejtermékek – az üzlet közepén kínálják, tehát legalább addig oda-vissza megtesszük az utat. S bizony, amit többször is látunk, abból néhány „véletlenül” bekerülhet a bevásárlókocsinkba.

A választékon túl a másik döntő szempont az ár. A kilencesre végződő számsornak nem az utolsó tagja a legérdekesebb. Mindig érdemes felkerekíteni, mert így már az első két számjegy lesz az igazsághoz a legközelebb (ekként lesz a kecsegtető 999-ből valósan 1000).

Leértékelés idején ahol csak a csökkentett árat közlik, kisebb eredményre számíthatnak, mint amikor a korábbi árat áthúzzák, s alá írják az újat. (Hogy aztán néhány héttel azelőtt mennyiért nem tudtak túladni rajta, azt persze nem kötik az orrunkra.) S mire odaérünk, az akciós termék javát már elkapkodták, de sebaj, valamivel majd csak megvigasztaljuk magunkat…

Végül pedig nem árt tudnunk, hogy a felmérések szerint gyakorta kétszer annyit költünk, mint amennyit előre elterveztünk. Az átlagos vásárlás 40 percéből a második húszat – amikor az agyunk már eltelt a gyűjtögetés örömeivel – csupán „lendületből” töltjük beszerzéssel. A legjobb ellenszer: vigyünk magunkkal gondosan összeállított bevásárlólistát, s igyekezzünk fürgén, okosan válogatva a végére érni. Megéri!

NÉMETH ANDRÁS PÉTER FELVÉTELE