Mi legyen a retekkel?

Mivel kevéssé kedvelem a kudarcot, ezért az utóbbi években rendre lemondtam a retekkel való foglalatosságról. Az a helyzet, hogy hiába fejlődik kedvezően a vetéstől kezdve csaknem a betakarításig, az utolsó pillanatban rendre megkeseríti a szám ízét. Holott beleharapva rendesen retek íze van a gyönyörűen piros vagy éppen fehér színű fajtáknak, csakhogy rajta mindig találok barnás foltokat, kettévágva pedig sok-sok nyüvet, alias kukacot. Nálunk szinte soha nem tudok egészséges retket nevelni, mert a gyökérlégy lárvája tönkreteszi. Sem a fóliasátrunkban, sem a szabadföldön termesztett reteknek nem kegyelmez e rovar. Permetezni lehetne ellene, de úgy vagyok vele, hogy nem éri meg mérgezni sem a talajt, sem a zöldségünket. A hónapos retek ráadásul annyira rövid tenyészidejű, hogy elég nehéz kiszámolni a beavatkozás kellő időpontját, illetve a felszívódó szerek élelmiszer-egészségügyi határidejének lejártát. Kontaktszerrel alig lehet a gyökérlégy ellen küzdeni, mivel annak a lárvája a föld alatti részben károsít. Lehetne figyelni a rajzást, de ahhoz a pár tucatnyi retekhez, amit tavasszal termesztek-termesztenék, nem nagyon éri meg ezzel foglalkozni. Így aztán marad a bolti retek, abból is a nem gyanúsan termetes gyökereket tartalmazó csokor, én inkább a közepes, kisebb termést választom.

Létezik egy másik, talán jó megoldást adó módszer, amit ki is fogok próbálni. (Ebben a szezonban már lekéstem róla.) A vetés előtt talajfertőtlenítést kell végezni, utána veteményezni, majd a keskeny ágyásra alacsony, 50-60 centi magas fóliaalagutat húzni. Így talán ki lehet zárni a legyeket a retektövektől: a rovar a fólia miatt nem fér a növényekhez, nem tud lepetézni stb.

NÉMETH ANDRÁS PÉTER FELVÉTELE