Nem viccelnek a főzdék

A minőséggel is akadt baj, aztán meg a hazai gyárak milliárdokat áldoztak a söreikre, melyek tényleg finomak lettek. Csaknem húsz évig kellett várni az újabb hullámra, amely mostanában ért el minket: mintegy száz kicsi, illetve közepes kapacitású sörfőzde lát el bennünket igazi különlegességekkel. Olyan minőséggel, amit a nagyok képtelenek előállítani, vagy ha mégis, a kicsik azonnal reagálnak: nincs az a fajta, íz és zamat, amit ne főznének ki, folyton kísérleteznek. Kocsmáknak szállítanak, ahol mindenféle ízben kaphatunk remek sört – legyen az gyümölcsös vagy éppen osztrigás változat. Sőt az utóbbi években már a nagy sörgyárak is újabb és újabb sörfajtákkal rukkolnak elő.

A múlt hét végén sokéves miskolci versenysorozatot követően a gödöllői Szent István Egyetem traktormúzeumába és udvarába költözött az immáron XIII. Nemzetközi Sörverseny és Sörmustra. A megméretést a Kisüzemi Sörfőzdék Egyesülete szervezte: 9 országból 70 sörfőzde küldte be 300 fajta sörét, amit 60 fős zsűri kóstolt és válogatott két napig. Nem volt könnyű dolguk, mint ahogyan e sorok írójának sem: a többségében kimondottan zamatos, túlízesített, rengeteg komlót, gyümölcsöt és fűszert tartalmazó italok hamar eltelítik az embert. Négy-öt fél-egy decis kóstoló után már nem biztos, hogy az ember fia vagy lánya képes a hatodikat, hetediket is megfelelően megítélni. Ezért érdemes az ilyen sörfesztiválon nem rohanni, nem engedni a kísértésnek, hanem komótosan sétálgatni, kóstolni, kicsit eszegetni, aztán újabb csaphoz járulva a következő hazai kisfőzde habzó italába beleinni.

S tényleg büszkék lehetünk magunkra, köszönhetően a rengeteg vidéki, kis-, nagy- és fővárosi főzdetulajdonosnak, mert alig tíz évvel ezelőtt is még elképzelhetetlen minőséget, kínálatot varázsoltak elő a semmiből. Persze ez jó üzlet: tavaly már 3,7 milliárdos forgalmuk volt a kis cégeknek, egy év alatt megduplázták a bevételt és persze az eladott sör mennyiségét is.

NÉMETH ANDRÁS PÉTER FELVÉTELE