Hogyan óvjuk-védjük lábainkat nyáron?

NEM JÓ, HA TÚL LAPOS

A lapos talpú cipők kedvelői közül sokan panaszkodnak sarokcsont-fájdalomra, talán nem is gondolva arra, hogy a lábbelijük felelős a kínokért. A sarok talpi részétől a lábujjakig futó kötőszövetes lemez feladata védeni a felette lévő idegeket, inakat és ereket, futáskor tompítani az ütődést. Ha ez megsérül és begyullad, minden egyes lépésnél képes keserves fájdalmat okozni a talpon, a sarok területén.

A lapos szandáloknak többnyire vékony és kemény a talpa, ami nem képes tompítani a járás során keletkező rázkódást, ütést. Nem támasztja alá megfelelően a lábat, miként a minimális sarokkal sem rendelkező balerinacipő sem. Ez túl sok súrlódáshoz, megterheléshez vezethet a saroknál, az Achilles-ínnál, a lábujjaknál és a lábközépcsont fejeinél, aminek következtében bőrhólyagok, bőrkeményedések és tyúkszemek is kialakulhatnak.

A flip-flop, vagy más néven tangapapucs hosszas viselése is anatómiai elváltozást, térd- vagy csípőízületi panaszokat okozhat. Mivel semmi tartása nincs, a láb könnyen csúszkálhat benne előre-hátra és oldalirányba is. Menet közben kényszertartás alakul ki, a lábujjaknak kimerítő izommunkát kell végezniük annak érdekében, hogy a lábon maradjon a papucs.

Ez a folyamatos erőfeszítés ínhüvely gyulladáshoz és bokasüllyedéshez vezethet. Bármennyire is divatosak mostanában a zárt tornacipők, ezek sem valók mindennapos viseletre. Nem szellőzik bennük a láb, vastag és rugalmatlan talpszerkezetük akadályozza a normális mozgását.

AZ IS BAJ, HA MAGAS

A keskeny orrú, magas sarkú cipő kétségtelenül hozzájárul a kellemes megjelenéshez, nyújtja az alakot, ezért szívesen viselik a hölgyek, dacára annak, hogy a körömcipő az egész testsúlyt a láb elülső részére terheli, olykor komoly fájdalmat okozva ezzel. Egy 6-7 cm-es cipősarok 70-80 százalékkal növeli az előlábra jutó terhelést. A tűsarkúban nem csak a járás bizonytalanabb, a bokát is instabillá teszi.

A szalagok megnyúlnak, hamarabb kopnak az ízületek, a lábujjak pedig folyamatosan túlterheltek, természetellenes helyzetet vesznek fel. Így könnyen kialakulhat bütyök vagy kalapácsujj. A jó cipő kényelmes, a lábujjakat nem szorítja össze, szabad mozgást ad számukra. Ha állunk, a lábujjak nem érintkezhetnek a cipő végével. Előnyös, ha a cipő orra viszonylag gömbölyű, nem pedig hegyes, csúcsos.

MÉGIS, AKKOR MIT VISELJÜNK?

Dr. Hegedűs Zsolt szerint hordhatunk szandált és papucsot is, ha a sarkuk 2–7 cm között van. Érdemes olyan lábbelit viselni, melynek a talpa rugalmas, nem túl vékony, és közben megfelelően hajlik is. Ne érezzük, ha rálépünk egy kavicsra! A könnyebb, szellősebb papucsokat, szandálokat váltogassuk olyan cipőkkel, amelyek már beváltak, kényelmesek, és van bennük valamilyen belső boltívtámogatás.

Akik egészséges lábboltozattal dicsekedhetnek – azaz nincs lúdtalpuk –, viselhetik a fentiekben sorolt divatos, könnyű, ámde nem praktikus nyári lábbeliket is, de még nekik sem javasolt rendszeresen, hanem csupán alkalmanként, ideig-óráig. Az izom- és csontfájdalmak, bőrkeményedések és hólyagok, illetve súlyosabb degeneratív elváltozások elkerülésére érdemes róluk inkább lemondani.

Ha pedig úgy érezzük, hogy a lábunk megsínylette a nyári talpalásokat, tanácsos mihamarabb ortopéd szakorvoshoz fordulni.

SUTBA A LÁBBELIVEL! Mezítláb járni egészséges – derül ki számos kutatásból. Erősíti az izmokat, az egyenetlen talaj miatt az egyensúlyunk, a másfajta terhelés okán pedig a tartásunk is javulhat. Sokak számára azonban kényelmetlen lehet cipő nélkül sétálni, ha nem szoktak hozzá, s van már valamilyen enyhe fokú kopás vagy gyulladás az ízületekben. Ha nem esik jól a mezítlábazás, nem kell erőltetni. Amúgy, mint mindent, érdemes ezt is fokozatosan csinálni. Először csak néhány percet töltsünk mezítláb, majd kezdjük edzeni, trenírozni a lábunkat, a talpi izmokat.