Potyautassal a háton érdemes bejárni az országot...

„Igazi kirándulóidő volt ma, és ezt rendesen ki is használtuk, a Koloska-völgyben csalinkáztunk. Igazán nem mondható unalmasnak az útvonal, amit bejártunk: patak, forrás, gyönyörű piknikrét, sziklás-fenyvessel borított hegyoldal, ahonnan szép panoráma nyílik a völgyre, cserszömörcével szegélyezett túraútvonal a Jókai-kilátóig, majd tanösvény le a kereszt felé Balatonfüredre, ahol szó szerint a lábunk előtt hever az egész tó.

Mindez 10 kilométeren keresztül, négy hordozott és egy önjáró gyermekkel, négy anyukával, egy apukával és egy nagymamával. A kirándulás után a Koloska csárdában ettünk egy jót, aztán még maradt energiánk arra is, hogy átmenjünk Csopakra az unokatesókkal bandázni. Jó kis nap volt!” – olvashatjuk a július 10-én bejegyzett élménybeszámolót a Facebookon, mely napon a Potyautassal a kéken elnevezésű csoport pár lelkes követője a Koloska-völgy felé vette az irányt.

A potyautasok nem mások, mint a szülők hátára „pakolt” gyerkőcök, akik még nem tudják, mekkora élmény saját lábon gyalogolni, de azt annál inkább, milyen élvezetes csapatban járni hegyeket-völgyeket, dombokat, sziklákat. Nábrádi Juditnak pár évvel ezelőtt az eszébe ötlött, mi lenne, ha a gyesen lévő anyukák együtt kirándulva végigjárnák az Országos Kéktúrát. Nem csak álmodozott, teljesítette is a gyerekeivel az 1100 kilométeres távot, ezt pecsétekkel is igazolja.

Fél évvel ezelőtt, amikor már megnőtt a fia – négyéves lett –, úgy gondolta, ideje átadni a stafétabotot olyan anyukának, aki hordozóban cipeli a gyermekét, lelkes túrázó és hajlandó megszervezni a kirándulásokat. Így esett a választás Zágon Orsolyára, aki az alig egyéves Hangával akkor már boldog Potyautastag volt.

– Tizenhét évesen kezdtem a terepfutást, ami a mai napig nagy hobbim. A túrázást egyetemistaként szerettem meg, a barátaimmal húsz-harminc kilométer volt a napi átlagunk. Egy idő után a környező országokat is bevettük, az erdélyi Pádis-fennsík az egyik kedvenc helyem – meséli Orsi, aki Hanga megszületése után is úgy érezte, muszáj útra kelnie. Először a Budai-hegyeket járta be a kislányával, aztán egy ismerőse ajánlotta, hogy keresse meg a Facebookon a Potyautasokat, és csatlakozzon hozzájuk.

– Azt hittem, ismerem Magyarországot, de egyre több rejtett szegletére bukkanunk rá, egyik gyönyörűbb, mint a másik. A Facebookon 2500 követőnk van, a túrákon minimum tízen gyűlünk össze, de volt, hogy harmincnál többen indultunk útnak. Mindig jó, ha csatlakozik egy nagyszülő, óriási segítség lehet olykor egy szabad hát. Télen is megyünk, a mínuszokban, csak az esős hidegben maradunk otthon. Hetente egyszer-kétszer barangolunk valamerre, legutóbb Tokod-Mogyorós-bányán jártunk.

A családdal a Balatonra utazunk, oda szerveztem a következő túrát, a Töreki Tavak Tanösvényt tűztem ki célul. Többen megkerestek már, milyen nagy kár, hogy nem tervezünk az ország több pontján Potyautastúrákat, mindig azt mondom, ezeket bármelyik kismama kezdeményezheti bármelyik megyében, az elhatározáson kívül semmi más nem kell hozzá. Akkor sincs gond, ha megnőnek a gyerekek, Nábrádi Judit már a totyogós túrákat szervezi.

Orsiék blogot vezetnek arról, melyik túrának érdemes nekivágni az apróságokkal, hol találhatók útközben gyerekbarát étkezdék és kávézók. Mert nem mind az. Az egyik étteremben ferde szemmel néztek rájuk, amikor húsz babával megjelentek, és az átlagosnál több morzsát hagytak maguk után. A közös kirándulásoknak az is nagy előnye, hogy a gyerekeiknek köszönhetően hasonszőrű felnőttek találkozhatnak. Barátságok születnek, ami más közös élményekben is testet ölthet. Orsi például egy anyuka hatására kezdett el kajakozni. S vitathatatlan, hogy a gyerekeik is csak töltekeznek a kirándulásokból.